Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 4. szám

Kovalovszky Miklós: Jules Laforgue

A Nyugat tanulmánypályázatán kitüntetett munka

A francia szimbolizmus vajúdó káoszában egy mindig feketébe öltözött, csendes fiatalember jelenik meg, szomorú mosollyal arcán: Jules Laforgue. Montevideoban született 1860-ban, ahová apja, aki francia tanár volt, kivándorolt. Az apa később áthozza gyermekeit Franciaországba s rokonok gondjaira bízza őket. A Pireneusok lábánál lévő kis Tarbes városkában végzi iskoláit Laforgue, távol szüleitől. Mikor végre 1876-ban az egész család visszajön Dél-Amerikából, Párizsban telepednek le. A szülők nemsokára egymásután meghalnak, testvérei a tarbes-i rokonokhoz mennek, Jules, a legidősebb fiú Párizsban marad. A nyomorgás szörnyű hónapjai következnek. Végre, kétségbeesésének tetőpontján fényes álláshoz jut: Auguszta német császárnő francia felolvasója lesz Paul Bourget segítségével. A nyomorúságból egyszerre az udvar ragyogásába csöppen, s Berlinben megismeri végre magányos ifjúságának vergődő platonikus sóvárgásai után a szerelem forróságát egy titokzatos asszonyban, akit 1883. évi naplójában R. betűvel jelöl, s aki valószínűleg a császárnő környezetéhez tartozott. Itt találkozott végül élete nagy, végzetes szerelmével: 1886-ban egy angol nyelvtanárnőtől vesz órákat s a következő évben feleségül veszi Miss Lea Lee-t. Londonba utaznak az esküvő után, az úton Laforgue meghűl, s mikor visszatérve Párizsban telepednek le, néhány hónap múlva, 1887 augusztus 20-án meghal. Felesége, aki ápolta, szintén beteg lesz és néhány hónap múlva követi a halálba.

Ez szinte szentimentálisan ható vég zárja le Laforgue rövid életét, amelyből a fejlődés évei különben is az irodalmi nyilvánosságtól távol, a lélek benső magányában zajlottak le. Körülményei messze vetik Párizs irodalmi mozgalmaitól, csak néhány barátjával folytatott levelezése képezi a kapcsolatot, de azért szakadatlanul dolgozik. Első verskötete a Les Complaintes, 1885-ben jelenik meg. A kritika elég hidegen fogadja. A következő évben két könyve jön egymásután: Imitation de Notre Dame la Lune és Le Concile féerique. A novellák, amelyek a Moralités Légendaires-t alkotják, már csak halála után néhány hónappal jelennek meg, először a La Vogue és La Revue Indépendante folyóiratokban.

Laforgue költői oeuvre-je voltaképpen saját mély érzékenységének iróniába rejtése, s egyike a modern lélek legérdekesebb megnyilvánulásainak. Költői fejlődése egy új és egyéni művészet lázas keresését mutatja, s iróniájának szomorú pózain keresztül haláltusájában megtalálja végre igazi hangját.

A Laforgue-kultusz a szimbolisták kegyeletes hagyománya lett. Kiadták értékes feljegyzéseit, hátrahagyott verseit és iratait. Alig volt írókortársa, aki ne szentelt volna elismerő sorokat emlékének, s szinte csodálatos, hogy Franciaországban és külföldön egyaránt milyen nagy irodalom fejlődött ki alakja körül. Ez a fiatal ember, akit 27 éves korban ragadott el a sors, a szimbolizmus hőse és mártírja lesz, az új költőnemzedék egyik mestere.

 

Költői fejlődése

Az irónikus költő

Moralites légendaires

Hatása és jelentősége