Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 3. szám · / · Őrjárat

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: Lélekrokonság

Léon Daudet mulatságos Victor Hugo regényében olvasom, hogy a Guernesey-i számkivetés idején Hugo udvara két részre szakadt, feleség-pártiakra és "Juju"-páriakra. Előbbiek a törvényes tűzhely körül, utóbbiak Juju, azaz Juliette Drouet szomszédos fészkében imádták a mestert. Ezekhez tartozott egy "lengyel gróf", Téléki.

Fölösleges mondani, hogy a "lengyel": Petőfi híres barátja, a bolondos koltói Teleki Sándor gróf. Miután roppant tisztelem Léon papa összes műveit, első hevületemben figyelmeztetni akartam a tévedésre. Aztán fiókba dobtam a félig kész levelet.

Eszembe jutott, hogy Bibesco hercegné egyik regénye, Catherine-Paris lengyelországi lengyelekről szól ugyan, de én tüstént hazámra s honfitársaimra ismertem. Vajjon csak véletlenül csúszott el Léon Daudet tolla? Sok év előtt, lengyel utamon egy dalt tanultam a lengyel három királyokról. "Később fizetünk s akkor se mindent", szólnak vissza nagy eszem-iszom után a kocsmárosnak. Négyes fogaton vittek, a szakadt hámot több helyen spárgával kötötték meg. Láttam Bem harctereit, Vízaknát, Piskit! — ölelgetett egy lembergi barátom. Sose járt Erdélyben.

Abbahagytam a levelet, már nem voltam olyan biztos a dolgomban. Csakugyan lengyel volt Teleki?

Az is. Mint valamennyien.