Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 12. szám

TOLDALAGHY PÁL: GYURI

Komoly nyolcéves, Szemei
akár a bogarak.
Sokat sírt, úgy mondod, szegény,
hogy tán otthon marad.
Beszélünk róla s elpirul.
Egy képet néz a fal
szélén. Most látni igazán,
hogy milyen fiatal.

Álla párnás és gömbölyü.
Haja bizonytalan.
Egyszer seszinű és fehér,
máskor csigás arany.
Gerince ifjú, ruganyos.
Szinte hajlitható.
Illattalanul is szagos,
akár a kora hó.

Elül órákig szótlanul
és nézi csendesen,
hogyan beszélünk róla s egy
előtte idegen
világ sötét fiairól,
hirekről és hanyag
veszélyekről, mik pontosan
csak ép ma bántanak -

rossz utazásról, életünk
hitvány felhőiről.
Lábát kinyujtja és sovány,
nyitott kezére dől.
Ágyának kis barlangjain,
mint füttyös gyorsvonat,
ugy száguld, fut az értelem
s piros fényt gyujtogat.

Rohanás - Tájak! Tengerek!
Megállás! Új határ!
Pöfög a mozdony, sistereg
és új vágányra áll.
Az egyik fülke ablakán
komolyan integet
egy nyolcéves utasfiu -
S te észre sem veszed.

Vigan fecsegsz és nem tudod,
hogy száz és százezer
mérföldet utazott öcséd
s tán most fedezte fel
Braziliát s az ősi lázt.
Fecsegsz és nem tudod
a keletkező, új világ
titkát, mit én tudok!