Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 7. szám
Fátyoltáncot jár a vihar,
Pest utcáin végigsuhan,
könnyű záporillatos
fátyolok közt ingadoz.
Zeng a szél, a fák billegnek,
a háztetők füstölögnek,
agyarukon, basamód,
hosszú bádogpipa lóg.
Ha kialszik, rácsiholnak,
kova koccan, szikra gyullad -
ablak mögött aki áll,
ijedtében kővé vál.
Én is ablak mögött állok,
azért kővé mégse válok?
csak a vihar ködselyem
fátyolait figyelem.
Lesem, amint jobbra-balra
lenge szoknyáját kirúgja,
táncra toppint, ráforog,
meg-megugrik, andalog -
Tündérarcát óva rejti,
rejti - fátyolát elejti,
mire ajkába harap:
duzzogón ragyog a nap.