Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám · / · FIGYELŐ

Nagy Lajos: TESSEDIK SÁMUEL ÉLETE ÉS MUNKÁJA

Bizonyára szégyen - s talán ezért vallom meg -, hogy nem is tudtam eddig ki volt az a Tessedik Sámuel. Csakis úgy szánhattam el magamat életrajzának elolvasására, hogy egy könyvre - Nádor Jenő dr. és Kemény Gábor dr. közös művére - fölhívták a figyelmemet. Okvetlenül olvassam el, rendkívül érdekes, - így szólt az ajánlás. De ez még kevés lett volna. Néhány adatot is elmondtak a könyvből.

Tovább adom az ajánlást s a csábítást magam is úgy gondolom sikerre vezetőnek, hogy egyet-mást elmondok a könyvből, illetve - számítván másoknak az enyémhez hasonló ismerethiányára - igen röviden közlöm, ki volt az a Tessedik Sámuel és mit csinált.

T. S. élt 1742-től 1820-ig. Evangélikus pap volt Szarvason. Magyarországon és Németországban tanult. Egy egész hosszú életen át szüntelenül dolgozott. Tizennégy-tizenhat órai napi munkával mérhetetlen munkamennyiséget végzett el. Egészségügyi, gazdasági felvilágosító tevékenységet kapcsolt egybe a papi hivatásával. Épített, fásított, gazdasági iskolát létesített, tanított és tanítást szervezett, gyógyított, termelt; beszédeit írásban dolgozta ki, ismeretszerzés céljából nagy utazásokat tett; tudósokkal, szakemberekkel levelezett, olvasott, törénetet, önéletrajzot írt, - ezen felül harcolt, mert harcolnia kellett, a tudatlanság, az irígység, a rossz szándék, a rágalom ellen. Harcolt azok ellen, akikkel csak jót, még pénzben is kifejezhető pozitív jót tett. És végül - elbukott.

Kétszáz évvel előzte meg a korát. Nyilván ebben rejlik a tragédiája. Munkamódszerére jellemző például, hogy hogyan építette meg a szarvasi templomot. «400 forinttal küldte az egyházi gondnokot Mármarosba, hogy ott vegyen fenyőfát, szállítsa azt a Tiszán Csongrádig, onnan a Kőrösön Szarvasig. A helyszínén, közvetítő nélkül vásárolt és leszállított faanyag fölösleges részét azután éppen 400 forintért sikerült eladnia, úgyhogy a templom faanyaga ingyen volt.»

Tessedik Sámuel nem állt egyedül a jóügyért folytatott harcban. Mellette volt az uralkodó - előbb Mária Terézia, majd II. József, utána Lipót -, mellette volt a kormányzat, az egyházi felsőbbség és Szarvas földesura. A nép fordult ellene. A nép, amelyet ugyancsak a Tessedik korából vett s a szóbanforgó könyvben közölt eseten keresztül ismerhetünk meg: A nagy szárazság idején Mária Terézia rendeletet adott ki avégből, hogy az állatok takarmányozására takarmányfüveket termeljenek. A rendeletet a parasztok úgy értelmezték, hogy a szénát kell apróra vágniok és elvetniök. Mikor felvilágosították őket, hogy fűmagot kell gyüjteniök és azt vetniök el, tagadták, hogy a fűnek magva van. «Bolondgombát evett, aki ezt kitalálta», - mondták s hiába volt minden felvilágosítás.

A Tessedik tragédiája tipikus, aki olvassa munkásságának elejét, már ki is mondhatja: Tudom, hogy ennek rossz vége lesz. És bukása mégis bámulatba ejt, mégis - javíthatatlan jószándékúak - csodálkozunk rajta. De hát a csodálkozással is úgy járhat az ember, hogy tudja, mi történik vele, ha a vízbe ugrik, mégis némelyik beleugrik a vízbe, beléje is fullad, - azután a végén, a horror legfelsőbb fokán eszméletének ez az utolsó fellobbanása: Ezt mégsem hittem volna!

A bukás részleteiből: iskoláját megszüntették, illetve mássá alakították, az egészségtan helyett a mythológia tanítását vezették be; ez már imponált a parasztoknak, - a népnek -, akik nem mosdottak, szappant nem használtak s még a furunculosis is számtalan áldozatot szedett soraikból.

Az életrajz igen alapos kutatások nyomán jól megírt munka.