Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 4. szám · / · KÜLFÖLD

Gy. A.: Valéry az erényről

Magyar lapok is megemlékeztek, a franciák inkább hallgattak arról az akadémiai beszédről, amelyet Paul Valéry még december havában az erénydíjak szétosztásakor tartott s amelyet egyes francia folyóiratok, mint a katolikus Etude, vagy a nem épp katolikus Europe most kezdenek csak méltatni érdeme szerint. Valéry ritkán ír vagy beszél, akkor is csak alkalmilag, előszót egy verskötethez, feleletet egy körkérdésre s az alkalom ezúttal is vigasztalanul konvencionálisnak látszott: akadémikus fordulatokkal s bókokkal fűszerezni egy díjkiosztást. Ily bókok és fordulatok nem is hiányoznak e beszédből, de míg más akadémiai szónok beérte volna e floskulusokkal, Valéry mindezt csak eredménykép, társasági illendőségből alkalmazza, hogy aztán oly magasságokba lendüljön a híres Kupola alatt, aminőkre legfeljebb az Akadémia fénykorában akadt példa. Talán éppen ebben van ennek a kis remekműnek a varázsa: a legtisztább és legnemesebb formatiszteletet a legmerészebb eszmeiséggel párosítja. A bevezetésben Valéry finoman évődik az Akadémia kettős tisztével: egyrészt a nyelvtisztaság megőrzésével, másrészt az erény megjutalmazásával hogy aztán, ép e nyelvi alapon, az erénynek, a francia vertu szónak történetéről, használatáról - egykori erejéről és kelendőségéről s a mi pozitiv korunkban való elértéktelenedéséről elmélkedjék. Így jut el, egyetlen szó kapcsán, e szó sorsával, jelentésével, értékével kapcsolatban, a mai kor «etikai érzékenységének» csodálatosan mély elemzéséhez, amely egyben hűvös és éles rajza a mai élet, az egyéni és társadalmi élet legfontosabb tényezőinek s könyörtelen kritikája annak a mindenünnen fenyegető kollektivizmusnak, amelynek új értéktábláján az erényre, a virtusra már nincs is szükség, mert hisz erény, szeretet, jóság egyéniséget s szabadságot tételez fel! S mily sovány vigasz a beszéd végén, amely voltaire-i dialógus egy más csillagról való ujságíró és a költő között, hogy azért még ma is vannak hívei az erénynek, szelíd apácák, jótékony hölgyek nemes, titokban dolgozó intézmények: megannyi apró s fenyegetett sziget a ma zürzavaros áradatában.