Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HÉT NAP PÁRIZSBAN

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HÉT NAP PÁRIZSBAN
Úti kalauz felnőttek részére
HARMADIK DÉLELŐTT

A Cité sziget.

Párizs szigetét Cité-nek, azaz Civitas-nak hívják, jeléül, hogy egykori lakói, a szegény halászok római polgárok voltak. Julianus császár háromszor telelt át a szigeten. Nedves, füstös szálláson lakik, önsanyargató napi munkája után éjfélkor ismét talpra ugrik s katonai jelentéseket olvas. A rettentő csendben néha eszébe jutnak athéni tanárai s a platonizáló diákévek. Ajtaja előtt egy barbár közlegény strázsál, rosszul töri a latint s felesége után búsul, aki a többi katonafeleséggel kincstári ruhát sző egy germániai posztógyárban. Vele beszéljen Platonról? Felőrli a császári robot, a muszáj cselekvés, melyet a szellemi elsorvadás biztos tudatában végez. Elvetélt írástudó, cselekvésre kárhozott könyvbúvár, aki helyt áll a gyülölt kötelességért s ha kell, egy barbár szigetfaluba száműzi magát. Sokan vígasztalódunk rajta.

Jobb szeretném, szívem, ha a sziget látható műemlékei helyett belső tekintetemhez igazodva Maga is megpillantaná az eszmék és kísértetek középkori kavargását. Vérszomjas, babonás, telivér párizsi élet folyt itt a sziget fénykorában. A helybeli pecsenyesütő gyerekhúst forgatott a nyárson, boszorkányok vizeltek a kéménybe, a sátán disznó szavakat röfögött a toronyból, miközben Abélard gyönyörű szerelmes leveleket írt Héloisehez. Mikor a Notre-Dame elkészült, a rossz szellemek felhúzódtak a tetőre, azóta is onnan öltik kővévált nyelvüket a városra.

A templomhoz valamikor csak kacskaringós úton lehetett eltalálni. mert a középkori székesegyházak olyan ravaszul épültek, hogy a vándor félnapi járóföldről is meglátta őket, de a városba érve nehezebben talált el hozzájuk, mint a Kegyelemhez. A zsákutcák előbb kipróbálták a keresztyén türelmet s egy kicsit a jeruzsálemi zarándoklatra készítettek elő. De ha egyszer fölfedezte a templomot: a szobrokról és domborművekről megtanulhatta az egész földi és mennyei rendet.

A Notre-Dame kapuiban sok királyszobor áll, zsidó királyokat ábrázolnak, de szelíd arcuk valószínűleg élethű mása a középkori francia fejedelmeknek. Erélytelenek és makacsok, kapzsik és igénytelenek voltak egyszerre s néha egyedül dolgoztak az országon, mint a kőműves vasárnaponként a maga házán. Így kerekítették Párizs környékét Franciaországgá. A párizsi házmester s a francia kistőkés valószínűleg ma is hozzájuk hasonlít. Jó természetet örököltek.

Ez a székesegyház minden templom mintája, belőle sugároznak ki a Formák, mint a francia országutak az előtte levő térről. Olyan derűs, hogy nyájas szobrai közül még szent Dionizosz levágott feje is mosolyog a tenyerében. Mindössze hétszáz éves s lehet, hogy eltemeti Párizst.