Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 16. szám · / · FIGYELŐ · / · GYERGYAI ALBERT: ANDRÉ MALRAUX

Schöpflin Aladár: SZENT BERTALAN-ÉJSZAKA
Berend Miklósné regénye - Káldor

A világtörténelem legszörnyűbb jeleneteinek egyike, amikor 1572 Szent Bertalan napjának délelőttjén Medici Katalin udvarának hölgyeivel felvonult ahhoz a kőbányához, amelybe az előző éjszaka lemészárolt hugenotta vitézek holttesteit dobálták, több mint ezret. Egykorú tanuk elmondják, hogy az előkelő hölgyek, a legerkölcstelenebb udvar szépei gúnyos megjegyzésekkel, obscén tréfákkal szórakoztak a hekatomba fölött, kigúnyolták azoknak a férfiaknak a holttesteit, akiket pár nappal előbb még ágyukba fogadtak.

Berend Miklósné regényében keresi ennek a visszataszító jelenetnek emberi magyarázatát. A politikai magyarázat közismert. Szent Bertalan véres éjszakájának előidézéséhez nem sok köze volt a vallásnak; legfeljebb ürügy volt, lobogó, mellyel a két párt, a Katalin köré gyülekezett katolikus liga és a Navarrai Henrik vezetése alatt álló hugenották hatalmi vetélkedése bújt meg. Egyik epizódja volt ez a ma elképzelhetetlen vérengzés annak a századokra terjedő integrálódási folyamatnak, amely a darabokra szakadozott s családok és pártok versengésétől visszhangzó feudális Franciaországból rettentő konvulziók között az abszolút király alatti egységes Franciaországot hozta létre. De a bősz kegyetlenség, mellyel ez az éjszaka végbement, arra utal, hogy a politikai gyűlölség mögött valami személyi gyűlöletnek, valami tudat alatti s csak utólag kibukkanó lélektani okoknak is kell lappangani.

Ez Berendné elgondolása s ama lélektani okot ő Medici Katalain lelkiállapotában véli megtalálni. A mészárlást ez a királyi kerítőnő, a történelem nagy boszorkányainak egyike szervezte és hajtatta végre. A borzalom másnapjának izgalmában, a tömérdek férfihulla láttára kifakad belőle állati dühe az egész férfinem ellen, melytől egész életében csak megalázást szenvedett. A férje mellőzte őt szép szeretője, Diane de Poitiers kedvéért, uralomvágyát évekig el kellett titkolni, fiatalsága szégyenben, megalázásban, érzelmi nélkülözésben telt el. Oh, a mocskos nászéj! - olvassuk gondolatait a hullahegy előtt. - Még most is visszarévlik benne a gyötrődő rettegés. Még most is sínyli az undorodó fájdalmat. A marcangoló szenvedést, amely fejletlen, zsenge hajadonságába hasított. Ó, az undok kelésektől éktelen, genyedő fekélyektől bűzlő, ijesztő férfitest... Hogy viselni kellett a kíméletlen, erőszakos királyi ölelést. És tovább: gyűlölte a hazájabeli kegyenceket is, akiktől kénytelenül pazarolt kinccsel, fényesen javadalmazott méltóságért vásárolta meg a még mindig megejtő, fülledt órák nélkülözhetetlen, fizetett örömét.

Ugyanezt a haragot, az érzékeiben megalázott némber haragját fejezi ki a halott-gúnyolásban vezérszerepet játszó Joyeuse hercegnő, valamivel triviálisabban: A férfi mindig durva és parancsoló úr marad a szerelemben. Követel és jóllakik. A bíborban ringatott, ékes hercegnő is letiprott szolgálóasszonnyá semmisül a reája zuhanó ölelés erőszaka alatt. Anne, te sohasem éreztél keserű haragot, mikor fájdalmas, megrablott testtel enyhe, vigasztaló simogatást sóvárogtál és a szeretőd betelten kiengedett karjaiból?... A férfi, legyen bár epedő énekű, udvari lantverő, vagy holdkórosan sóvárgó szerelmes, amint az ágyadba férkőzhetik, dőzsölő, faragatlan zsarnokká változik.

Nem fontos, hogy történelmileg helytálló-e ez a magyarázat. Írói célra jól használható. És ha a hercegnő szavain érezni is, hogy az írónő adta a szájába őket, Medici Katalin magatartásában van erő: ezt az alakot ebben a helyzetben látta és láttatni tudja a regény írója. Ezzel kap a regény irodalmi érdeket. Ami azonban ezt előkészíti, az előzmények elmondásában csak az anyag érdekességét, az írónő aprólékos történelmi tájékozottságát érezzük és sokkal kevésbé a művészi megelevenítő erőt. Sem a Navarrai Henrik és Valois Margit lakodalmi ünnepeinek leírásában, sem az éjszakai öldöklés elmondásában nem érezni úgy, ahogy kellene, a történő dolgok izgalmát, a tények színeik nélkül kerülnek elénk. Jó agymunka - kevés írói ösztönnel...