Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 9. szám · / · FIGYELŐ

Magyar Bálint: A 42. SZÉLESSÉGI FOK
Dos Passos regénye - Kosmos

Dos Passos egész munkásságára jellemző a kompozíció felbontása, a szétágazó vonalvezetés és a nagy foltokban való jellemrajz. Szocialista tendenciákat szólaltat meg: az új orosz és a mult évtizedi német irodalom látásmódját viszi át Amerikába, de e világnézeti tartalom sok esetben puszta stílusbeli ritmusjátékká hígul.

A szocialista irodalom Amerikában természetesen nem jelentékeny, mindenesetre háttérbe szorul a pszichoanalitikus polgári irodalom mögött. Upton Sinclair még erősen a háborúelőtti időkben gyökeredzik, a háború utániak közül Dos Passos formában és tartalomban már újabbat ad, bár ő sem olyat, ami sajátosan amerikai. A szocializmus Európából indult ki és ha a szocialista irányú művek világtájankint más és más helyi karakter mázát is öltötték magukra, szerves európai összefüggésük letagadhatatlan.

Első magyarul megjelent regénye, a Manhattan Transfer. A nagyváros képét adja, darabokra tördelve, atomjaira bontva, sok-sok téma vázlatos kidolgozása összefüggéstelenül halomba dobálva, ahol némelyik motívum újra előtűnik, többször is, de aminek az áttekintése nagyon nehéz. Ez a könyv egyszeri olvasás után (a regény pedig erre van szánva) teljesen egy expresszionista kép forma-analizisének a hatását mutatja. Így az olvasóban nem hagy hátra pontos rajzot, hanem valami nyugtalan vibrálásszerű benyomást.

A 42. szélességi fok bizonyos felfogásbeli eltolódást mutat. Kompozícióról itt még kevésbé lehet beszélni, de az expresszionizmuson már sok tekintetben túl van: széles ecsetvonásokkal dolgozik, elmosódó színekkel, amik azonban nem megrajzolt formákat tesznek színessé, csak az író elképzelt konstrukcióját követik és nagy területeken üresen hagyják, látszani engedik a megalapozatlan nyers, szürke vásznat.

A cselekmény jelentéktelen. Tulajdonképpen nincs is. Inkább csak cselekmény-expozíciók vannak benne, ötletszerűen bedobott miliőrajzok, amikből azonban nem fejlődik ki semmi lényeges: szétterülnek, ellaposodnak, érdektelenné válnak. Három vonal húzódik egymás mellett, kisebb-nagyobb zökkenőkkel, törésekkel, teljesen azt a benyomást keltve, hogy ez a három vonal (vagy inkább sáv) párhuzamos és így nem is érintheti egymást. Az író ezt a három sávot egy keresztbehúzott vékony fonállal összeférceli, ez a fonál azonban olyan vékony és olyan színtelen, hogy az olvasó nem is igen veheti észre. Végül a könyv végére odacsap egy negyedik motívumot, teljesen szervetlenül és önkényesen.

Az egymástól függetlenül önmagukban kialakuló elemeket, amik amúgyis eléggé tagolttá teszik a regényt, még kisebb részekre osztja közbeszúrt «hírszalag» és «fotoszem»-nevekkel jelzett fény- és hangképekkel. A regény ugyanis a búr háború és a világháború közti időben játszódik, amit azonban csak a Noël Coward Cavalcade-jáéval rokon eszközökkel készült hírszalag-részletek jeleznek nagy vonásokban. Tagadhatatlan - talán éppen ezek miatt - a könyv erős filmszerűsége, rokonsága azokhoz az újabb amerikai filmekhez, amikben bizonyos magasabbrendű törekvések jelentkeznek.

A Manhattan Transfer vibráló nyugtalansága a 42. szélességi fok-ban egy robogó vonat egyenletes ritmusává csendesedik. Ez Amerika benne. Ez a fojtott lüktetés teszi amerikaivá ezt a történetet, aminek a hangja egyébként középeurópai szélsőbaloldali folyóiratok novellistáira emlékeztet. Dos Passosnak igen erős érzéke van a szimultán látásmód iránt: nem egy pontot ragad ki az események forgatagából, hanem egy egész felületet. A szimultán látásmód kollektív hajlandóságokra utal.