Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Pap Károly: MI LETT BELŐLEM?
Kóbor Noémi regénye - Franklin

Egy jobbmódú pesti polgári család leánya Olaszországba utazik. Történeti regényt szeretne írni a renaissanceról, s kicsit fellélekzeni Olaszország változatos tájain, képein s könyvein. Az otthoni élet szűk, akadályozza a munkát, kicsinyes, nem engedi, hogy a leány megösmerhesse önmagát.

Ha elolvassuk a leveleket, amelyeket ez a leány olaszországi utazásáról ír, úgy érezzük, ez a leány sokkal okosabb, mint amilyennek látja magát, mélyebbre néz, mint ahogy hiszi. Mintha Olaszországról és a hazai viszonyokról is több mondanivalója lenne, mint amennyit ildomosnak tart elmondani. Ez a mértéktartás néha már túlságos tartózkodássá lesz. Szeretnénk élesebb képeket kapni a fasiszta Olaszországról, s a pesti otthonról. Úgy tetszik: az írónő megkötözte magát, s nem mindig mértéktartásból. Nagyobb bátorságot kívánunk a mély és őszinte lélekzethez, amellyel a mai és a történelmi olasz levegőt szívja, s otthonára emlékezik.

Azonban mingyárt kárpótol bennünket a gondolatgazdagság, amely csiszolt mondatokban villan fel tájleírásainál, történelmi emlékezéseinél s az utazó leány lelkének boncolgatásai közben. S aztán nemsokára ez a tartózkodás, ez a maga megkötése lesz a könyv legfőbb ereje és erénye, mihelyst elérkezünk a magjához: a szerelmi történethez. Mert míg utazónk a képtárakban a multat keresgéli, egy tipikusan mai olasz férfira akad, akiben megtalálni véli a maga igazi párját. Ez a szerelem, ahogy Kóbor Noémi megírja, finom és nemes történet, amilyet még alig írtak a mai leányról. Merész, elgondolkodtató. Amennyire típus a szerencsésebb, gazdagabb Olaszország Giovannija, annyira különös s a mai világból nagyon is kirívó a leány. Mintha a hajdani Nóra lelke bujkálna benne, az anyák és nagyanyák hősies gesztusa. Néha az ember azt hinné: csak az írónő hősies álmában találkozhatunk ilyen leánnyal, de ahogy ilyen földközelre tudja hozni elénk ezt a leányalakot, annál szívesebben hajlik feléje a szívünk.

Messzi családja előítéletei, az idegen környezet zárkózott faji büszkesége, a jövendő bizonytalansága: semmisem tartja vissza, hogy nehány találkozás után fel ne ajánlja magát annak, akiért, úgy érzi, megszületett. Pedig a férfinak felesége is van, aki megszökött tőle s akitől nem válhat el.

A leány odaadó, tiszta szerelme tragikussá lesz. A férfi nemsokára tucatembernek leplezi le magát. Csak egy valamirevaló van benne: a kegyetlen. őszinteség, s a korlátlan faji büszkeség. A nő összeroppan, de aztán talpraáll. Még most is meg tudja őrizni szerelme méltóságát és a férfiban továbbra is megbecsüli a szép multat, a talán jobb közös jövendőt: a gyermeküket. Elvehetné magának a gyermeket, akit az apja bálványoz, keservesen megbüntethetné a férfit, de ő felülemelkedik még az anyaságon is, felül kell emelkednie, mert az anyaság követelése itt egyet jelentene a bosszúval. Otthagyja tehát a harcias és gazdag olasz világban szerelme boldog napjainak gyümölcsét, gyermekét. Harag nélkül, megbocsátóan indul hazafelé, ahonnét semmi jót sem várhat, hiszen közben otthon is minden összeomlott. Hogyan lesz ereje ennek a nőnek majd otthon élni és küzdeni magánosan, titkolózva, gyermeke után vágyva az elszegényedett családban, ahol régibb, vidámabb, nyiltabb énjét sem értették meg? Nagyon érdekelne bennünket ez a harc, s ez a finom írás, úgy érezzük, kötelezi az írónőt arra, hogy első regényét majd folytassa.