Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 2. szám · / · FIGYELŐ

HORVÁTH ÁRPÁD: MADÁCH A SZÍNPADON
Ötven év margójára

Költészet és színpad: - a színház számtalan paradoxonja közül talán a legközkeletűbb és szerencsétlen jelenkori szembeállítottságánál fogva mindig az ellentétek túlzásaiban fejeződik ki. Az irodalom vádolja a színpad emberét, hogy túl souverain a mű rovására s a költő bizonyos leküzdhetetlen ellenérzéssel gondol a színpad felé: a színpad meg napi életküzdelme nyomorúságaiban, a gazdasági szempontok pajzsa mögé rejti félelmét a költői művek iránt való erkölcsi kötelezettségével szemben, kibúvóját az üres kassza veszedelmével fedezve. A beteg világ mai színházának ez az általános európai nyavalyája sokszor kényszerűen, sokszor sanda tudatossággal téveszti el célját: az élő színházzá formált irodalmat s szinte nem is e mai világba való a jaj, ami költészet utáni szomjúságukban kifakad a színpad munkásaiból. Szinte az álmok országába való, - álmok színházába s mi főbb: álmok közönségéhez vágyódik - és számkivetve az elképzelés régióiba menekül az, aki a költői géniusz örökéletének a ma színpadával kapcsolatos viszonyára gondol.

 

I.

II.

III.

IV.

V.

Kardos László: KARINTHY-EST DEBRECENBEN

LAPSZEMLE