Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 20. szám

ERDÉLYI JÓZSEF: TÜCSÖKSZÓ

Tücsökszót hallok minden este.
De vajjon tücsök az?
Tücsök! Hitvány, fekete féreg,
rejti a fű, a gaz,
fedi az esthomály... Hím és nő,
férj, feleség lehet,
két jó barát, - két kis tücsök,
kérdés és felelet.
A kérdés magasabb, a másik,
a felelet a mély,
mint világos, zajos nappalra
sötét és csendes éj,
mint nyárra ősz, örömre bánat
és életre halál.
Cirr... curr... hallgatja telő hold világán
a faluvégi táj,
s hallgatom én, ágyamban fekve.
Be sokszor altatott
gyermekkoromban... Én, - én most is
az a gyermek vagyok . .
Hogy is mulhatott el fölöttem
annyi nyár, annyi ősz?
Cirr... curr... Élni szerettem volna
dús, nagyvilági, hős
életeket s ez az egy élet,
ez is kél, fogyogat.
Ősz van megint, szép ősz. Imádom
az őszi napokat.
Szebbnek találom az örömnél,
jobbnak a bánatot.
Cirr... curr... bölcs és boldog vagyok ha
tücsökszót hallhatok.