Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 12. szám · / · Török Sophie: Versek

Török Sophie: Versek
II.

Örömre születtél, s ki tudna
boldogabb lenni nálad? Elérhetetlen
örömeid ize égetőbb, mint égi parázs.
Édesebb és mélyebb és esztelenebb
a te örömed minden földi örömnél!
Izeket tudsz és szineket tudsz,
hangokat tudsz és káprázatot,
amit csak a te véred ért,
a te titok-oldó arcot ért.
Egy világot kell megölnöd magadban
ezért halsz meg ily nehezen.
Már régen halálra itélted magad,
már régen halálra itélt a sors.
Verheted fejedet faltól-falig őrjönge
mint tőrbeesett vad - minden hasztalan.
Körül vagy zárva, be vagy falazva!
számodra nincsen irgalom. Gyötrelmeid
száz életet megöltek volna,
s a te egy életed még mindig lobog.
Menekülni sem tudsz és meghalni sem tudsz!
mert oldhatatlan kinjaid fölött is
az öröm tündöklő arca hivogat.
Ugy kell meghalnod izenkint
ahogy sziklához láncolt óriás halódik
üvöltve s birkózva önnön dühödt erőivel.
Ugy fognak szétszakgatni izenkint!
s még látnod kell azt is
iszonyodó eleven szemeiddel látnod kell még
amint elesett testedet
a dögkeselyük kikezdik.