Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 10-11. szám · / · Nagy Endre: FIAM! ...

Nagy Endre: FIAM! ...
Elbeszélés (2)
15.

Egy délután öt órára magamhoz rendeltem. Akkor kaptam meg a nyomdából a verseskönyve első kefelevonatát és én át tudtam érezni, hogy milyen gyönyörűség lehet ez fiatal kezdő költő számára. Hogyne tudtam volna átérezni, - hisz én sohse próbáltam ki!

Ép dolgom volt valahol, már késtem is néhány percet, tehát taxin siettem haza. Ő a kapuban várt rám és két kézzel szűkre fogta magán a felöltőjét a friss tavaszi szélben. Ingerülten rászóltam, hogy miért vár az utcán, ahelyett, hogy beült volna a szobámba, mint ahogy máskor szokta. Vállat vonva felelte:

- Be akartam ülni, de nem engedtek.

- Ki nem engedett?

- Az inas.

Ez mégjobban idegesített. Hogy lehet valaki ennyire gyámoltalan! Mondta volna meg az inasnak, hogy én rendeltem oda! Hogy azt is mondta? Hát akkor izent volna be a feleségemhez. Kiderült, hogy a feleségem az ablakból látta, amikor jött, éppen ő adta az utasítást az inasnak, hogy ne eressze be ... Most aztán már igazán dühös lettem. Karon fogtam és rászóltam, hogy jöjjön be velem; majd én rendet csinálok ebben a házban. Ő nyugodtan, de elszántan kijelentette, hogy ezentúl nem teszi be ide a lábát. A hivatalomban ezután is szívesen meglátogat majd, de az ilyen helyeket nem szereti. Ez neki túl előkelő. Ezzel ott is hagyott.

Úgy rontottam a szobámba, mint a förgeteg. Ha rajtam mult volna, ezt az egész vacak villát a poklok mélységes fenekére sodortam volna. Node így is meg fognak egy kicsit reszketni ezek a cifra firleflancok! Most végre tisztázni fogom, hogy mi vagyok én itten és ki itt az úr! A feleségemet kerestem, hogy még forró dühömmel rátámadhassak, de ő a lányommal együtt a fürdőszobában volt; ott kenték-fenték ki magukat a nagyvilági életre. Igy aztán kénytelen voltam egymagamban dohogva kitoporzékolni első dühömet. Node sebaj, így legalább szép higgadtan fogok beszélni vele. Így még jobban lehet majd tisztázni a dolgokat.

Végre kijött a feleségem. A leányommal együtt jött. Annál jobb; legalább ő is meghallja, miről van szó. A leányomon fehér ruha volt, a feleségemen ezüstszürke. De egyformán csillogók, karcsúak, rózsásak voltak. Csuda, hogy mit tud csinálni ez a modern kozmetika! Fagyosan, minden szótagot nyomatékosan latolgatva mondtam:

- Egy zseniális fiatal költőt hivatalos ügyben magamhoz rendeltem. Ő jelentkezett is és az inas nem engedte be. Az én szobámba nem engedte be.

A feleségem kezébe fogta a kezemet és finom hangon mondta:

- Édes barátom, ezért igazán bocsánatot kell kérnem magától, de ez máma egészen kivételes eset. Vendéget várunk és ezt a szobát szántuk dohányzónak. Végig kinyittattam az egész lakást.

- Igen? De én végre tisztázni szeretném, hogy az én szobám-e ez, vagy nem.

- Persze, hogy a magáé. Ép azért mertem diszponálni vele - a maga utólagos jóváhagyásának a reményében. Elvégre a felesége vagyok és ha Jolinak vendége van, az épúgy a maga vendége, mint az enyém.

Kezdett a hideg verejték kiütközni a homlokomon. Már megint éreznem kellett, hogy siralmasan összetöpörödöm a feleségem nagyvilági fölénye előtt. Hogy a tehetetlenségemet elleplezzem, morcos hangon megkérdeztem, hogy ki hát az a vendég, akit ilyen nagyon várnak. A feleségem büszke sugárzással felelte, hogy Irátsy Feri. Ez a név újból fölgyujtotta a dühömet. Irátsy Feri fiatalember volt, de még a régi vágású gavallérok közül való; afféle Herczeg Ferenc-kreáció. Kitűnő táncos, kitűnő lovas, a nők fáradhatatlan mulattatója és abból élt, hogy a Kaszinóban kártyán fosztogatta az öreg mágnásokat.

Most vettem csak észre, hogy a kefelevonatot még mindig a kezemben szorongatom. Az íróasztalra vágtam és dühösen mennydörögtam:

- És ezért a széllelbélelt kártyahősért kellett őt kidobni az utcára?

A leányom kurtán sikoltott és úgy nézett rám, mint a gyilkosára. A feleségem lassan hozzám lépett, kezét a karomra tette és úgy mondta:

- Igy nem lett volna szabad erről az emberről beszélnie! Éppen magának! És éppen most!

Éppen nekem! És éppen most! Mindjárt meg is tudhattam, hogy mi ennek a jelentősége. Ez a ma délutáni tea csak keret. Ma fogja Irátsy Feri ünnepélyesen megkérni a leányunk kezét.