Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 9. szám · / · Figyelő · / · Karinthy Frigyes: Földi Mihály: A meztelen ember

Karinthy Frigyes: Földi Mihály: A meztelen ember
3. Korábbi utasok

Ismét: utóbbiak közül csakhamar eszébejut a műveltebb olvasónak néhány kalandor, aki már járt e különös utakon. Juhász Péter, a legenda hőse, ez a szenvedélyes és tiszta lelkű igazságkereső, az Ördög kastélyában szembekerül halott szerelmesének, lelke legszebb álmának, festett képmásával: nászt ül vele s házasságra lép a képpel, mint ahogy Dorian Gray szerződést köt narciszista szerelmének, tulajdon testének vászonrarögzített ábrájával, vagy akár úgy, ahogy öreg Faust adja el lelki üdvét az ifjúságért, hogy utóbb (a második részben) visszavonja megállapodását az ördöggel, mint Juhász Péter maga is (akit különben az ördögön kívül Faust kutyája is kísért: egy személy két kosztümben, egyszerre). Aztán Jónak és Rossznak nagy vitája, a lelkiismeret harca üldözi és korbácsolja hősünket a látható világ danteszk körein át, végigbolyong a társadalmon, lát gazdagot és szegényt, élvezőt és szenvedőt, győzőt és legyőzöttet, perditát és papot: bankettek lakomáin és lebujokban keresi megbolygatott lelke nyugalmát, amit egy Csoda zökkentett át sorsa korlátain, csakúgy, mint a «Szamárbőr» talizmános hőséét. Végre tabula rasa-t kísért meg: kibékül az ördöggel, felismervén benne is isten művét, szerelmének még emlékét is eltemeti s miután a lélek teljes megtisztulásának utolsó akadályát, amint az előtte néhány más szenttel is megtörtént, éppen akkor ismeri fel az eleven testi életben, mikor megkínzott személyét már-már a társadalom is hajlandó szenttéavatni: feláldozza azt az életet s kötéllel a nyakán pusztul el, a «Kötéltánc» hármasnevű hőséhez hasonlóan, aki sok szerepe közül legkevésbé ismervén önmagára abban, amelyben legjobban tetszett a közönségnek, szintén úgy végzi, mint Juhász Péter: végleg eltemeti szerelmének magávalhurcolt holttestét s önként siet a bitófa alá.