Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 19. szám · / · FIGYELŐ · / · Vers

György Oszkár: HÁROM VIDÉKI KÖLTŐ
Brett László, Donáth György, Halassy Sándor: Versek

Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a fehérvári költők antológiája, s most újból nagy vidéki város, Kecskemét költőinek kötetét kapjuk kézhez.

Az utódállamok költői és írói már régebben meglátták, milyen erő rejlik összefogásukban; gyüjteményeik révén kész képet kaptunk róluk, s egységes irodalmi területekként tárgyalhattuk köreiket. Így, e kisebb távlatban, még a jelentéktelenebb írók is aránytalanul nagyobb térhez, gyakoribb emlegetéshez jutottak, mint Magyarország hasonló rangú írói.

Nálunk a vidéki írók legtöbbjének - jórészt ép elszigeteltsége miatt - nincs országosan ismert neve. Irodalmi és sajtóviszonyaink olyanok, hogy csak a fővárosi sajtó üthet valakit íróvá: ezért, mondhatnám a fölismerés technikai szempontjából, célszerű ez az együttes jelentkezés.

E kötet írói, valószínűleg fiatalok, nekem ismeretlen nevek. Akik a vidék lirikusaiban még mindig a csak-egy-kislány-irodalom epigonjait sejtik, legtöbbször - mint itt is - csalódni fognak. Ma már, ha olyik helyre csak póstakocsin is, Ady és a modern magyar irodalom szemlélete és hangja a legtávolibb zúgba is eljutott.

Ezek a költők is - különösen az első és harmadik - mintha Ady állócsillagzata alatt végeznék költői szertartásaikat: az ő szuggesztív varázsszavai (ámen - hazug arc - különös virág - holnap meghalunk stb.), fordulatai, rövid sorú rácsapó rímei kisértenek újra elvetélt verseikben. Pedig van mind a háromnak egyénibb hangja is, s a három közül különösen a második erős egyéniség. De Donáthnál is kár a szép, üdén-szökkent sorokért és versekért, mint a Mert egyedül vagy, Május 20, Tavaszi kérdés, amelyek féktelenül halmozott jelzők s olykor ízléstelen sorok közé fulnak.

S anélkül, hogy a kötött vers mellett pártot fognánk: az olyan felelőtlenül szétzilált szabad vers, amilyent Donáth is ír, joggal lett újabban népszerűtlen és elhanyagolt forma.

A másik két költő jobban épít, ízlésesebb és nem veti el annyira a művészet fékét; s ha a kis kötetet letesszük, szivesen emlékszünk vissza Brett utolsó versére, Halassy Szamaras koldusára s az egész gyüjtemény színvonalat jelző kulturált hangjára.

Ezek a költők megindultak az új líra léleknyitogató útján, de még sokat kell bolyonganiok, míg megtanulják, hogy a művészethez leghamarabb a sallang-nélküli áhítat és egyszerűség vezet.