Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 15-16. szám

WEÖRES SÁNDOR: HAJNAL

A ház mögött, a táj fölött már égési-sebtől üszkösült az éj,
de a nehéz-szagú szobában még sötétben tapogatott a két kelő fehérszemély.

A falu színesült odakinn, holt idomaikból kikeltek a fák...
benn a két lány a zsalut kinyitotta, szemükbe tódult a fény, a világ.

Rikoltott a kakas az ólban és a csönd selyme kettéhasadt.
A lányok réklit húztak és szoknyát és összebeszéltek tücsköt-bogarat.

Szemükben még tusakodott az álom-legyekkel a hajnali fény -
ajtó nyikordult... és meztelen lábuk már frissen szisszent a konyha kövén.

A konyhában még minden aludt, még a máz is az edényeken
s a kicsavart mosogatórongy s teknőben a tészta, az élesztőtől lázbetegen.

És vízért indultak a fehérszemélyek, arcuk piros volt, szemük ragyogott,
kezükben a vödrök csörömpölve köszöntötték a Napot.