Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 13-14. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és novella · / · ISTEN ORSZÁGA FELÉ

ISTEN ORSZÁGA FELÉ
Földi Mihály regénye - (Athenaeum)
II. Bálint György

Előre kell bocsátani: engem mélyfilozófiai ellentét választ el ennek a könyvnek a szellemétől. Én materialista vagyok, az «Isten országa felé» szelleme pedig ideálista. Én azt tartom, hogy a történelmi jelenségeket, a nagy emberi történéseket a dialektikus materializmus természettudományos szempontjainak röntgensugaraival lehet átvilágítani, Földi viszont egy új miszticizmus, egy vallásos áhítatú transzcendentalizmus clair-obscurjében festi meg emberek és tömegek sorsát. Teljesen felesleges volna most annak kifejtésébe bocsátkozni, hogy melyik megismerési módszer a célravezetőbb. Egy azonban tagadhatatlan: egy költői mű szépségei és művészi értékei nem függnek a kritikus világnézetétől.

Földi írásainak mindig egy lényeges alapvonásuk volt: az írói és intellektuális bátorság. Soha nem félt a nagy problémáktól, mindig valami ihletett mohósággal kereste a legmegerőltetőbb, legbizonytalanabb kimenetelű hegyi utak erős levegőjü izgalmait. Kevés magyar írónál találjuk ma meg a nagy kérdéseknek azt a szinte fanatikusan kiméletlen felvetését, a végső titkoknak azt az izzó energiájú ostromlását, ami Földinek minden írását olyan vonzóvá és izgatóvá teszi. Földi fejlődése során ezek a kérdések egyre átfogóbbakká lettek - az egyén, a család kardinális problémáitól eljutottak most az emberiség legmélyebb kérdéseihez. Földi a tudós lelkiismeretességével teszi fel ezeket a kérdéseket és a költő szubjektív lírájával felel rájuk.

Mostani regénye, az «Isten országa felé» az eddigieknél is hatalmasabb koncepciójú. Tulajdonképpen egy nagy trilógia-elgondolás első része. Az alapkérdést így lehetne röviden összefoglalni: hogyan halad az emberiség az ördög uralma alól Isten országa felé? A megváltás felé vezető út a bűnön és a szenvedésen visz át. Az első regény, a mostani, még az expoziciót, a bün és szenvedés felvonását jelenti. Hőse még az ördög. Illetve a főhőse. Mert rajta kívül és rajta keresztül, hőse még ennek a lenyűgöző szuggesztivitású regénynek egy sereg ember, sőt végeredményben az emberiség. Ez a kötet arról szól: hogyan veszi birtokába az ördög a lelkeket és az egész földet. A következő regények majd nyilván azt fogják megmutatni, hogyan használja a birtokába vett világot és végül, hogyan veszti el és hogyan jön el Isten országa.

Ennek a rendkívül széles klaviatúrájú regénynek cselekménye 1908-ban kezdődik és 1914-ig tart. A kiinduló pont: Aerenthal Ausztria-Magyarország külügyminisztere lesz. A befejezés: kitör a világháború. Idő: hat év. Szín: Európa egy sereg országa. Főszereplő: az ördög. Szereplők: mindenki. Az ördög hat évi munkájának izgalmasan misztikus fejezetei követik egymást a regény problémákkal és nagy belső feszültségekkel telt lapjain. Ezer alakban jön az ördög, mindig más és mindig ugyanaz. Egyszer orosz diplomata, egyszer osztrák hangversenyrendező, egyszer olasz ujságíró, egyszer angol megfigyelő-tiszt. Mindenütt ott van, mindenkihez eljut. Vezetők és alattvalók, zsenik és névtelenek, egyéniségek és tömegek kerülnek lassan, fokozatosan, démoni biztonsággal a kezébe. Aerenthal és Berchthold, Masaryk és Anatole France, osztrák arisztokraták és pánszláv összeesküvők, rajongó szerelmesek és cinikus kémek - egyikük sem kerülheti el az ő érintését. Hol itt, hol ott tűnik fel, lázasan dolgozik, fúrja a láthatatlan aknákat a gyanutlan Európa alatt. Egy emberhez tér vissza újra és újra, Korn Klotildhoz, egy osztrák katonaorvos gretchenien tiszta és jeannedarcian átszellemült lányához. Ez a csodálatos kislány talán fontosabb neki minden más embernél. Amit vele tesz, az nagyobb és sátánibb feladat a világ aláaknázásánál. A föld legártatlanabb lényét szállja meg és teszi eszközévé - ez volna csúcspontja és végső összefoglalása egész művének. De érezzük, hogy ez meghaladja az ördög hatalmát. Klotild újra és újra, a legmélyebb kárhozat pillanataiban is, ellenáll neki. Egy távolban élő szerzetes, Albert atya tiszta lelkének szuggesztív hatása támogatja Klotildot az ördög elleni harcában. Ő az egyetlen, aki látnoki erővel felismeri az ördögöt. Harcuk gyilkosan kegyetlen. Klotild néha elbukik ebben a harcban (az ördög kedvese lesz), néha pedig szédülten menekül egész a tébolyig. A kötet végén az ördög győz - Klotildot a hadüzenet másnapján, mint gyilkost és kémet agyonlövik. De ezzel még nem ért véget Klotild és az ördög harca. Az író sejtteti velünk, hogy Klotild elkínzott lelke, - amely az egész emberiség lelke - sok gyötrelem után egyszer majd győztesen fog kikerülni ebből a harcból és eljut majd Isten országába. Az a Cis-moll koncert, amelyet egy osztrák-cseh-horvát-magyar vonósnégyes akar eljátszani, sokáig nem szólalhat meg, mert az utolsó pillanatban mindig közbelép az ördög. De egyszer majd tiszta, töretlen szépsége teljében fog felszárnyalni az európai népeknek ez a szimbólikus zenéje - és ez lesz a jele annak, hogy elérkeztünk Isten országába.

Az ördögről sokan írtak már Földi előtt, Goethetől egész Molnár Ferencig. Földi ördögét egy alapvető tulajdonság különbözteti meg az irodalom eddigi ördögeitől. Azok allegorikus ördögök voltak - a szkepszist, a kritikát, esetleg a lelkünk mélyén rejlő illegális vágyakat személyesítették meg. Földi ördöge nem ilyen allegorikus ördög, hanem az ördög, úgy ahogy az egyház tanítása leírja a pokol és a sötétség fejedelmét, a nagy Ellenséget. A Sátán, az abszolút Rossz principiuma harcol itt az Isten, az abszolút Jó ellen, amelyet Albert atya képvisel. Albert atya és az ördög nyílt, őszinte beszélgetése a könyv egyik legszebb, legteljesebb csengésű fejezete. És van még egy másik fejezet is ebben a könyvben, amelynek szublimált költészete talán az egész könyv csúcspontja. A Balkán-háborúban egy elesett bolgár katona feltört koponyája fölé hajol az ördög, figyelmesen nézi a megdermedt agyvelőt és a missziójára gondol. Az ember ellen kell harcolnia, az emberiséget kell kipusztítania valamilyen nála is nagyobb, rejtélyes hatalom szolgálatában. Nézi a feltört koponyát és végtelen fáradtság és undor árad szét benne - gyűlöli már a misszióját és pihenni szeretne. De nem pihenhet soha, irtózatos feladat vár még rá, amíg majd elérkezik a megsemmisüléshez és pusztításai helyén felépül diadalmasan az Isten országa.

Misztikus könyv ez. De a transzcendentális tartalom a realitás hüvelyében jár a földön - és csodálatos, hogy milyen éles logikával tartja be itt Földi a realitás törvényeit is. Már régen felismerte, hogy ma a regény nem elégedhet meg a jelenségek egyszerű leírásával a magyar regényirodalom az első között volt, amely túljutott a realizmuson, de azért imponálóan ismeri és értékeli a valóság jelentőségét. Regényében az ördög emberi alakban jár, partnerei valódi emberek és Földi tökéletes pszichológiával, éles karakterábrázoló következetességgel építi fel ezeket az emberi valóságkereteket. A könyv nagy ereje abban van, hogy ép, erős teste is van, nemcsak lelke. A háború előtti előkelő bécsi társadalom jellemrajza ebben a könyvben épolyan átható és pregnáns, mint amilyen szárnyaló a mély szimbólumok költészete.

Én a magam részéről, fájdalom, nem tudok hinni sem az ördögben, sem az Isten országában és azt tartom Taine-nel, hogy a jóság és a rosszaság ép olyan társadalmi produktumok, mint a cukor és a vitriol. De Földi, a költő, hisz, hite forró atmoszférával tölti be könyvét, és mert őszintén hisz abban, amit hirdet - műve igazi mély élményt jelent azoknak is, akik nem hisznek ugyan az örök Jóban és az örök Rosszban, de hisznek egy örökebb dologban: a művészetben.