Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 23. szám · / · Figyelő

Képzőművészet

Farkas Zoltán: Képkiállítások

A posztimpresszionisták második tárlata a Könyves Kálmán Arany János-utcai szalonjában csendéleteket mutatott be. Legyünk őszinték: nem ép a legeslegjavából. Néhány magántulajdonban lévő festményen kívül, amelyek Bernáth Aurél egy képének kivételével szintén nem valami kitünő alkotások, különösen az újabb termésből gyöngébb holmit kaptunk, ami annál sajnálatosabb, mert a csendélet posztimpresszionistáinknak egyik legkedveltebb és legsikeresebb alkotótere volt. Mindamellett ez a bemutatkozás is jellegzetes. Különösen, ha azt az óriási különbséget idézzük magunk elé, amely egy régimódi csendélet, mondjuk egy Chardin-kép, vagy e mai festmények között szinte kiabálóan tolakodik elénk. A szép anyagok érzéki imádata teljesen eltünt, bársonyok, selymek, porcellánok és csillogó fémtárgyak szépségei mai művészeinket nem igen izgatják; a színek mély tüze, vagy rikító ereje nem igen érdekli őket, az impresszió szerepét az erősen átalakító képzeleté váltotta fel. Annyi szent, hogy festőink nem igen használják fel azt, amit a világ már szinte készen kínál és így képeiken minden saját alakító erejüktől függ, azon múlik, hogy van-e valóban kifejeznivalójuk. Van-e olyan erőteljesen átalakító szemléletük, hogy új és meglepő formát adjanak a hétköznap különben únt, vagy észre sem vett holmijának? Vagy csak modoruk van és a divat sablónjait ismételgetik? Nem sokan: Berény, Czóbel, Derkovits, Kmetty és különösen Bernáth képei adnak itt kedvező választ az efféle kételkedésre.

Kádár Béla kompozíciói a Tamás-galériában körülbelül ugyanabból a formavilágból valók, mint tavalyi kisebb kiállításának képei. Ha lehet egyáltalában az expresszionizmus rokokójáról is beszélni, Kádár művei erre csábítanak. Mennyi fínomkodás és mennyi undorodás a hétköznapiságtól van képeiben! Mennyi szinte nőies választékosság, mennyi óvatos tartózkodás minden erősebb hangtól, mennyi virtuózkodó formajáték, mennyi ornamentika! Ezek nem forradalmi képek, ahol a szétszaggatott és feldúlt világgal az újjáépítő hősies küzdelmét vívja a művész, hanem inkább a virtuozitás szemkápráztató ügyességei. Ez már nem az egykori mesemondás, már nem álmélkodás, ezek a képek gáláns történetek az expresszionizmus alkonyatából. Fojtott és hideg erotikájuk kissé fáradt megszokás, melynek nincsenek már kínzó vágyai, de mégis konokul belészívódik minden ízükbe és sok meglepő ötlettel gazdagítja túlfínomodott játékosságukat.

Az Ernst-múzeum csoportkiállításán a legtöbb igénnyel Paizs-Goebel Jenő fantazmagóriái lépnek fel. Goebel mindig egyik legérdekesebb tagja volt a nagybányaiakra következő fiatalabb festőnemzedéknek. Nyughatatlan temperamentuma megállás nélkül tovább és tovább sodorja, első naturalista kísérleteiről mai neoprimitív álmaiig hosszú és gyors utat futott meg. Régi talaját ma teljesen elrúgta maga alól és nemcsak témáit, hanem kifejezési módjait változtatta, lázas álomlátásokba keveredett, melyeket vonalban és színben egyaránt primitív módon törekszik ábrázolni. Az új mondanivalónak azonban még nem találta meg teljesen egyenértékű művészi kifejezését. De még így is erősen kiemelkedik a banális művészi termelésből és nagy várakozást ébreszt.

Báró Hatvany Ferenc művészete fejlődése szempontjából újat nem, de különben sok ismert jót hozott. Művészete ritka kultúrával terhes, de kissé alélt látásmód érzéki örömeiről beszél. Összefoglaló ereje nem nagy, de mestere egy-egy részlet valóban kitünő megfestésének. Gyakran türelmetlenül elnagyol és azt sem bánja, ha abbanhagyásai ügyetlennek látszanak, mert hiszen az imént fölötte virtuózi módon festett. Sohasem tud egészen jelentéktelennek mutatkozni, de tökéletesnek sem. Meglepő érzéke van színbeli szépségek ábrázolására, talán ebben a vonatkozásban jut el a legmagasabbra. És alighanem mint csendéletfestő a legigazibb, még azokon a képein is, amelyek tulajdonképpen nem csendéletek: Hatvany ecsetje alatt a női akt is csendéletté válik.

Gedő Lipót új ember az Ernst-múzeumban. Nagyon jó grafikus. Könnyű és biztoskezű művész, aki kevéssel sokat mond. Nagyon ügyes, de lélekkel az, maga is érzi, amit éreztetni akar. És ami ma ritkaság: van humora, mert szeretni is tud. Sok meleg emberi érzés van lapjain, melyek franciás rajzkultúrájúak. Különlegessége az utcai gyermekek világa, a kis csibészekben szerető megértéssel és szelid humorral mutatja meg a későbbi ember fonákságait.