Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 12. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és novella

Komlós Aladár: A CSUCSAI FRONT
Egy tanár és egy osztály története - Karácsony Sándor könyve - Az Erő kiadása

Zűrzavaros időben, ezerkilencszáztizenkilenc októberében egy fiatal tanár kezd tanítani egy pesti gimnázium első a) osztályában. A tanárnak ez az első osztálya, az osztálynak ez az első tanára. Még nincs szakfelügyelő s nincs tanmenet. A körülmények tehát a lehető legkedvezőbben játszanak össze, hogy a tanár olyan érdeklődéssel élje át az esztendőt, mintha ő tanítana először gyerekeket a világon. Az iskolai életről rendszerint olyan emberek írnak regényeket, akik az iskolát gyerekkori emlékeik alapján ismerik csupán s kaszárnyának látják, ahol kellemetlen dolgok elvégzésére kényszerítik s mindenképpen elnyomják az embert. Nincs is abban köszönet, ahogy a tanár az ilyen regényekből kikerül. Többnyire komisz és ostoba hóhérként szerepel bennök. Karácsony Sándor kis könyve a másik front szemléletében mutatja be az iskolát. S ekkor, nagy meglepetésre, kitünik, hogy a tanár, akit fiatalos közönnyel, ha ugyan nem nehezteléssel hagynak el tanítványai, szerelmes buzgalommal közeledett növendékei felé.

Ahogy «A csucsai front» elbeszéli a tanár próbálkozásait az első a) osztály tagjainak megismerésére és meghódítására, az, noha pedagógiai élményről szól, olyan, mint egy robinzonád. Mert életünk minden darabja robinzonád, amikor küzködve és friss eszmélettel kalandozunk a világ valamely területén. Karácsony Sándor egy pesti gimnázium első osztályában indul kalandra. Nagyon érdekes dolgokat lehet egy ilyen helyen átélni. Karácsony még istennel is találkozott tanítás közben. Vannak, akik a szerelemben, a nemzeti vagy az osztályharcban találkoznak vele, Karácsony pedagógus természet, neki tehát a tanításban van közvetlen kapcsolata istennel. A gyerekekkel való bánásmódját, tanítói fogásait is isteni sugallatra vezeti vissza, ami persze nehézzé teszi, hogy vitába szálljunk vele. Ki akar istennel vitatkozni?

De Karácsony művész is. Úgy értem ezt, hogy bensőséges viszonyban van a dolgokkal és a nyelvvel. A dolgokat nem unta meg s a nyelvet szereti. Minden oka megvan tehát arra, hogy lenézze a nagyképűséget, magatartásban s kifejezésben egyaránt. Nyelve, egy szótárilag is ritka gazdagságú nyelv mellesleg, szapora ömlésével fölösleges kitérésekre is rá-rácsábítja. A pedagógus, sajnos, ezúttal erősebb volt benne, mint a művész, s Karácsony ahelyett, hogy beérte volna a puszta élmény, a tanár és az osztály viszonya történetének megrajzolásával, nem állta meg, hogy el ne dicsekedjék pedagógiai fogásaival s el ne búsongja és lelkesedje nevelési programját. Mindegy, az a hitem, hogy nem mindennapi ember és nem mindennapi művész írta e véletlenül kezembe került könyvet, s nem volna rendjén, ha teljesen elhallgatva kallódnék el egy ismeretlen folyóirat kiadványai közt.