Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 10. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és novella

Illés Endre: A VESZEDELMES SZERELEM
Thury Lajos regénye - Athenaeum

Mielőtt a fiatal Thury Lajos abszolválná egy becsületes Bourget-regény már-már feledett magasságait: itt lenn a földön előbb kissé még nekiiramodik a célnak, leszegett fejjel s a biztos talajnak rugaszkodva.

Ez a nekiiramodás a regény első s aránytalanul kisebbik fele.

Kisvárosi kép. Vidéki szintársulat sárba, közönybe, anyagi s művészi nyomorúságokba süllyedt élete. Tengődés s reménytelenség. Ahogyan azt egy gyilkosság törvényszéki tárgyalásának szenzációjára leruccant fővárosi ujságírók fölényes s cinikus ember s éleslátása vetíti elénk.

Jó realista indulás.

A tengődő vidéki színészek csapatából, a szürke hétköznapokból és az unt szerepekből tehetségével, egyéni kvalitásaival hamarosan kiválik a primadonna. A kisvárosi keretben a színésznő feltűnik a pesti ujságíróknak is. S az egyik fiú azonnal és halálosan megszereti. Kissé gyors, de eléggé nyitottszemű szerelem ez. A fiú nemcsak a nő szépségét, de a barátját is látja. S mégis szereti. Nem kedvetlenedik el. Vágyik utána, a közelségére, a szavára. Csírájában tépelődő s gyötrődő szerelem már ez. Távol minden perdita- s kokott-romantikától. Thury Lajos fiatalos naivitás és hevület nélkül mer embert s bizonyos emberi értékeket látni egy vidéki színésznőben. S hősét ez az emberi s női érték köti le.

Ennek a szerelemnek az elmondásában sok a felfrissített, de sok a friss megfigyelés is eleinte. A kisvárosi miljőrajz kissé tegnapias, de mégis kifogástalan. A közvetlen élmény egyenletesen elömlő melege süt át jóformán mindenen. S az egész: ha ólmosodó lábakon is jár néha-néha, ha itt-ott döccen is, - inkább jó munka, mint rossz írás. Átizzani nem tud. De eléggé lekötő s érdekes olvasmánynak igérkezik.

Így iramodik neki az ugró a magasság-mércének, így döccen s bukdácsol a repülőgép két kereke is még egyideig a hepe-hupás földön, mielőtt a magasba emelkednék: így, ahogyan Thury indul jó realista s földönjáró átlaggal a vállalt Bourget-regény minden földi dolgok fölé emelkedő magasságai, szédítő örvényei, lelki válságai, ciklonjai s analízisei felé. Kis ideig itt lent fut a földön. De azután egyszerre felcsapja a magassági kormányt. S már el is hagytuk a hepe-hupás földi talajt. Szinte átmenet nélkül a viharfelhők sötét, áthatolhatatlan, egyszerre híg és sűrű levegőjébe, az ezer és ezer méterek tüdőtágító s lélekzetet elállító régiójába kerültünk.

Hol van már a föld!

Elmaradt teljesen.

Elfutó pillanatra még látjuk az ismerős arcokat. Elmosódva még szemünkbe tűnik a lenti élet. De már nagyon magasból nézünk mindent.

A színésznő összevész direktorával... megválik a társulattól... felutazik Pestre... megpróbálkozik az itteni elhelyezkedéssel... S a történetnek ezzel körülbelül vége is van.

Amíg a színésznő élete reménytelen álláskereséssel múlik, a pénztelen kis ujságíró szerelme kíséri őt csüggedt napjaiban. S ennek a gyötrődő, szenvedő szerelemnek végtelen analizálása kiséri a csüggedésig az olvasót a könyv további lapjain végig.

Már eltünt itt minden földi környezet. Nem látunk jóformán egyetlen arcot sem. Hőseink kiszakadtak talajukból. Valami anyagtalan felhő, vihar s villám-közegben, örvényekben s végtelen magasságokban élnek. Nem tudjuk: mennyire tehetséges a színésznő. S nem tudjuk: hol, mit, hogyan dolgozik a fiú. A nőt sem kísérhetjük el megalázó útjain, ahol csak a teste kelt feltűnést. S nem kapunk egyáltalán semmiféle miljőt és semmiféle rajzot már. Nem érezzük az időt, nem érezzük a várost, nem érezzük meg a hónapos szobákat sem. Emberek helyett árny és ködfantómok suhannak el a háttérben. A fiú és a színésznő mindennapos találkozásainak vagyunk csak tanúi. S még ezek a találkozások is: dialógusaikban a szürkeségig szűkszavúak. Amit azonban nem mondanak el a dialógusok és amit nem tudnak érzékeltetni a mindennapos együttlét legszűkebb körre szorított jelenségei: azt részletesen elmondják elküldött s el nem küldött lángoló levelek, reménytelen naplótöredékek, hosszú-hosszú analízisek s még hosszabb filozófikus monológok a szerelemről. A testből és testiségből kiszakított puszta érzés percnyi pontossággal követett s megrajzolt hullámjátékát látjuk.

A gyötrődő férfiszerelem analízisét írta meg Thury Lajos. Ebben az önmagát analizáló s önmagát emésztő szerelemben nincsen semmi irrealitás. Előfordulhat az élet hétköznapjainak bármelyikén. S igen sokakkal. De aki így tud csak szeretni: gyötörve s gyötrődve, tétlen passzivitásban, kínzó s marcangoló féltékenységgel, kiesve a világból, folytonosan analizálva, szavakkal pepecselve, hangsúlyokat méregetve, hívőn s hitetlenül, az a férfi eléggé súlyos, fárasztó s elkinzó érzést hord a szivében. Ennél a fárasztó szerelemnél csak az súlyosabb, fárasztóbb már, amikor az író végighurcolja olvasóját egy ilyen szerelem összes görbéin, hullámhegyein s völgyein, s közben nem akad egyetlen üdítő momentum sem, tiszta perc, nyugodt helyzet, megvilágító szó. S legelső sorban és mindenekfölött: emberi arc. Csak analizis s filozófia, hatezer méternyi magasságban, minden földi dolgok felett.

Nem az élet hullámzását érezzük Thury regényében. De szegényes megszűkítettségben: csak a kipreparált szerelem hullámzását. Boncoló asztalon: a meztelen szerelmet. S ennek a boncolóasztal-miljőnek egyhangúságát nem enyhíti a történetnek az a hármas tagolása, amely A veszedelmes szerelem-ben jóformán minden mozgás s minden tartalom.

Három fázisban mutatja be Thury ezt a hőseit pusztító nagy s végzetes szerelmet. Ennek a három fázisnak az analízise maga a regény. Meztelen szkelet-váz, izmok, erek, idegek s bőr nélkül.

Kesergő szerelem: kétségbeesett, állhatatos kitartás, amíg az asszony nem akarja a fiút szeretni. Boldog szerelem: bizonytalan s fel-felujjongó gyötrődések, amikor a színésznő szíve már-már mintha hajlanék a kis ujságíró felé. És betelt szerelem: a szerelmes, megadó asszony mellett a férfi ellangyosodó, önmagát vádoló, asszonyát szánó, néha bosszús s néha még fellángoló érzése.

Veszedelmes egyhangúságában fárasztó olvasmány.

S minden írói kvalitása mellett olyan munka, amely alig-alig alkalmas Thury Lajos tehetségének lemérésére.