Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 7. szám

FENYŐ LÁSZLÓ: KÖLTŐK TAVASZA

Tavasz ez, ez a síma hizelgő,
ez az alattomos, ez a szemérmetlen koldús,
ki mutogatja ragyás, olvadó sebeit?
Megvetem ezt a tavaszt - nem tavaszom,
mint amikép nem honom e hon
és a világ egyetlen hona sem
s egyetlen évszak sem az én évszakom!

Március van, gyenge ez a hirtelen
tavasz, önnön leheletébe alél, még
tán megkeményszik,
fakó, lepörkölt az ég, mint a tavalyi gyep:
megszínesedik majd,
de hol van az a föld, az az évszak, az a tiszta vidék
amelynek leheletében rongyaink fakója kizöldül,
szegénységünk fakója, fakó szivünk,
mely szenved dobogásai közt és vigyáz az időben?!