Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 6. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és széppróza

Kardos László: EMBERVÁSÁR
Gergely Sándor regénye

1. Gergely Sándor új regénye a témája és az író politikai állásfoglalása révén jelentős. A regény egy «földalatti» munkásmozgalom szervezkedését mutatja be, kemény éllel a szociáldemokrácia ellen. A legális munkásszervezetek vezetőit az író romlott és alattomos embereknek rajzolja, olyanoknak, akik csak a maguk hasznát nézik s valójában semmi belső közösséget nem vállalnak a proletáriátussal. Velük szemben az illegitim mozgalom emberei tiszta szívű, céltudatos és nemes elméjű figurák, akik az apostolok megszállottságával, amellett éles, praktikus józon ésszel küzdenek a Mozgalom sikeréért. A regénynek nyilvánvalóan az a célja, hogy a munkásolvasókban bizalmatlanságot keltsen szociáldemokrata vezetőik, s azokon keresztül az egész szociáldemokrácia iránt. A könyv alkalmas arra, hogy célját elérje. Olvasói között bizonyára akadnak olyan szocialista munkások, akiket elfog a kétely vezéreik megbizhatósága és szervezeteik célszerűsége dolgában.

2. Az író ezt a hatást nem esztétikai erejével éri el. A regény művészi becse sokkal jelentéktelenebb annál a politikai bátorságnál, amely a Gergely Sándor könyveit jellemzi. A téma, a tendencia s e tendencia mezítelensége viszonyaink között rendkívüli, maga a regény omlatag, suta, igénytelen. A Béke, Gergely első regénye, ez a nyers, újszerű riport-sorozat, többet ígért. Több teremtő láz érzett az Achrem fickó ormótlan alakjain, kaotikusan gomolygó jelenetein is. Az Embervásár ezekhez képest sivár és lélektelen. Itt-ott egy régimódi naturalizmus elnagyoltan felrakott színei rikítanak, másutt a szokványos detektiv-történetek naivul-ravasz fordulatossága hangol le. A «színes» riportok modorában megrajzolt figurák olcsó angyal-ördög kontrasztokra vannak beállítva. A főhős maga a szervezkedő tömeg, maga a titkos szervezkedés volna, de az író az el-elakadó matériát nem bírja tömör, uralkodó, szimbólikusan ragyogó egységbe emelni. Csak az utolsó lapokon kap színt és hevet a regény. Itt, Pamuk János szomorú sorsában, nagy költői lendületet, csaknem tragikai erőt érzünk. A célbavett politikai tétel ezeken a lapokon tiszta művészetté olvadt, egyebütt csak közhelyes vezércikk, triviális adoma, nyers karikatura, kezdetleges grandgignol tellett belőle.

3. Gergely Sándor tehetséges író, de egy végzetes elvi tévedés rabja. Azt hiszi tudniillik, hogy ha teljesen rábizná magát lappangó, mélyebb, spontánabb írói ösztöneire, nem szolgálná oly híven és oly eredménnyel politikai eszményeit, mint az ilyen gicsbe-hajló, primitív tákolású irányművekkel.