Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 1. szám

FEKETE LAJOS: VADAKNÁL FÉLELMESEBB

(Móricz Zsigmondnak)

Leszámoltunk.
A számadásunk vége
lezáródott egy hajnaloninneni
bús halotti torral, borús áldomással.
A város álmos volt, kábult: hát maradt,
de én még szent azon hajnalon elhagytam
a várost, elhagytam társakat
s a ködben úszó, messzi öreg erdők
irányába vettem az utam.
Az erdőszéli cserjéket elértem,
mikor a hajnal hasadozni kezdett,
és kora érkezésemet a sötétlombu fák közt
a harkály már jelezte.
A harkály morse-jeleire megrettent az erdő,
a fák komoran álltak és vigyázban.
Madarak, mókusok eldugdosták áruló jeleit
minden csínytevésnek, csupán a bagoly,
aki akkor jött meg éji vadászatról, -
állt bóbiskolva a fészke fölött és véres
körmeit csipegette. A róka súlyos
zsákmánnyal érkezett haza és ott futott el
a lábaim előtt. Én mindezt látva azon hajnalon,
mégse gondoltam árulásra, csak huzódtam
az erdőbe egyre beljebb, beljebb:
ahol már farkas járt - s nem féltem,
vaddisznó is járt - s nem féltem,
de iszonyattal gondoltam arra,
hogy szembe jöhet egy baltás favágó,
aki minden vadaknál félelmesebb,
mert ember...