Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 24. szám · / · FIGYELŐ · / · Elvek és tünetek

MOHÁCSI JENŐ: A PEN-CLUB JELENTŐSÉGE

A Pen-Clubot egy irodalomszerető angol asszony, Missis Dawson Scott alapította 1921-ben, amikor még kövér lánggal lobogott a nemzetközi gyűlölet.

Emlékezzünk. Az ententeországok tudós társaságai még nem fogadták be a középállamok legnagyobb tudósait. A három esztendő előtt még ellenséges országok népeinek irodalmai is még farkasszemet néztek egymással.

Abban az időben a Pen-Clubok nemzetközi egyesülésének alapítása még utópiaszámba ment. Mert először csak a londoni anyaklub alakult meg John Galsworthy elnökletével, H. G. Wells és George Bernard Shaw közreműködésével. Az irodalmak nemzetközi parlamentje, ahol előbb volt meg az elnökség, mint a tagok gyülekezete.

Most már a negyvenhárom Pen-Club működik. A Pen-Clubok nemzetközi egyesülésének működése ma már nemzetközi misszió.

*

Az irodalom művészeit és munkásait már egy nép keretein belül egy táborba vinni: nehéz és szinte lehetetlennek látszó föladat. Az egész világ élő lírikusait, regény- és drámaíróit, esszéistáit közös nevezőre hozni: bizonyára sisiphusi munkának tetszik.

Mert az irodalom emberei a legmérhetetlenebb szellemi birodalom lakói.

A matematikusok és a sebészek, a mérnökök és az építészek és a muzsikusok hiánytalanul megérzik és megértik egymás munkálkodásának eredményeit, akár négerek avagy japánok. Azt, amit csináltak, más valamire lefordítani fölösleges.

Mindazok a tudósok, akik írásban adnak számot működésükről, szellemi tudományok művelői, történészek és szociológusok és bizonyos mértékben filozófusok is, aránylag könnyen érintkezhetnek egymással, mert könnyebben közölhetik egymással azt, amit mondanak, mint az írók.

Mert a szépírók és a költők abban kiválóak, hogy hogyan mondják azt, amit mondanak. És micsoda komplikált folyamat megy végbe addig, amíg az író megtudja azt, hogy a finn író mily finomságokkal alkotta meg művét.

Egyik népírója nem ismeri vagy kiváltságos esetben ismeri a másik nép írójának anyagát. (A kiváltságos eset persze csaknem mindig a lélekszámban nagyobb nép írói anyagának javára szolgál.)

A Pen-Clubok nemzetközi asszociációja, melybe ugyan a nagy kultúrnépek képviselői a mögöttük álló kultúrbirodalom szellemi kisugárzásai folytán kiváló szerepet visznek, mégis tulajdonképpen a kis népek irodalmainak javára szolgál.

Azért pedig, mert a nagy népek irodalmaira a Pen-Club működéséből semmi olyan előny nem származik, amit egyébként is könnyűszerrel el nem érhetnének. A kis népek irodalmai azonban olyan propagandát folytathatnak a maguk érdekében, melyet egyébként nem lehetne, vagy pedig csak a legóriásibb fáradsággal és költséggel.

Olyan propaganda ez, melyet nemcsak hogy a Pen-Clubok alapszabályai is előírnak, hanem a különböző Pen-Clubok és tagjaik egymástól meg is kívánnak.

Elképesztő, hogy mily keveset tudnak egymás irodalmáról a kisebb népek. Az idei varsói Pen-Club kongresszuson háromnyelvű tanulmányokat osztogattak irodalmuk állapotáról az észtek és a jidisek. Bámulatos tevékenységet folytattak a vendéglátó lengyelek. Francia, német, angol nyelven osztogatták néhány irodalmi remekművüket, irodalmik és művészeteik történetét. Külföldi folyóiratokban azóta gyakran látom a lengyel könyvekről szóló ismertetéseket. A legnagyobb német napilapokban pedig hitvallásokat olvastam a lengyel kúltúra értéke mellett, olyan német írótól is, akinek világnézete homlokegyenest ellenkezője a lengyel nép többsége világnézetének.

Egymás megértése: ez az a legnemesebb, legkevésbé hangos, de talán leghatékonyabb pacifizmus, melyet a Pen-Clubban gyakorolnak.

Szellemi nemzetköziség jegyében folyik a munka, mely azonban nemcsak hogy nem propagálja a népek nivellálódását, hanem minden irodalom, minden író sajátosságának ápolását hangsúlyozza. (Alnémet Pen-Club van, horvát, jiddis, katalóniai Pen-Club.)

Varsóban osztrák kezdeményezésre elhatározták egy kétéves regénydíj alapítását. Ez a díj nem pénzjutalom, hanem abban van, hogy minden ország Pen-Clubja (jelenleg körülbelül negyven) saját nyelvén köteles kiadni a pályanyertes művet. Minden ország Pen-Clubja egy-egy művel pályázik, a döntésnél is egy-egy szavazata van. Az angolnak épúgy csak egy, mint a bolgárnak.

Az első döntés 1932-ben lesz a budapesti Pen-Club kongresszuson.

*

A Magyar Pen-Clubot Radó Antal kezdeményezte 1926 tavaszán. Az alakuló ülés, melynek elnöke Berzeviczy Albert volt, a magyar irodalmi koncentráció első jelentős eseménye. Rákosi Jenő és Hercezg Ferenc indítványozta a tisztikart, benne a konzervatív legértékesebb egyéniségein kívül Babits Mihályt, Heltai Jenőt, Karinthy Frigyest, Kosztolányi Dezsőt, Móricz Zsigmondot is.

Radó Antal ügyvezető alelnök és ifj. Bókay János titkár vezetésével már eddig is sokat dolgozott Pen-Clubunk, erős propagandát folytatott a kongresszusokon és azokon kívül. Az ügyvezető alelnöknek a magyar könyvterjesztés akadályozásai ellen fölhozott irodalompolitikai indítványai mindig nemzetközi elismerést találnak. Több hasznos magyar indítványt fogadtak már el a kongresszusokon.

A Magyar Pen-Club, amelynek első elnöke Rákosi Jenő volt, a magyar írók részéről még mindig nem találkozik azzal az érdeklődéssel, azzal a hévvel, melyet ügye körül ki kellene fejteniök.

Kívánatos volna, ha a magyar írók megéreznék, hogy a Pen-Club, mely a magyar irodalom egyik legfontosabb kirohanási kapuja a külföld felé, nekik legszemélyesebb ügyük.