Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 23. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Tudomány és kritika

Illyés Gyula: ÉLMÉNYEIM A BOLSEVISTA OROSZORSZÁGBAN
Leitgeb Imre könyve - Genius

Szovjetoroszországról, ma, fennállásának tizennegyedik esztendejében is, a nyugateurópai olvasó annyit tud, mint eleinte. Az oroszországi állapotokon kívül az orosz kérdés tanulmányul szolgálhatna a mai zsurnalizmus feneketlen felületességéről.

Leitgeb Imre könyvéből sem tudunk meg valami sokat. Magyarországon igen erős lehet a közönség érdeklődése az orosz kérdés iránt, ha egy ilyen, úgy a megírás, mint a dokumentumok szempontjából szegényes könyv kiadót és érdeklődést találhat. Leitgeb Imre könyve hangzatos címének köszönheti létét.

Maga a cím és az egész könyv is, enyhén szólva: megtévesztés. A szerző nem a mai Oroszországban szerzett élményeket, 1919 nyarán látta a bolsevikiek bevonulását Odesszába és egy-két hónap után elhagyta ezt a várost, el egész Oroszországot.

Élményről a 140 oldalas könyvben alig 50 oldalon van szó. Előtte és utána szerzőnk egyéni gondolatait kapjuk a bolsevizmusról, az osztrák-magyar monarchiáról és a világpolitikáról általában. Politikai szempontjainak jellemzésére elég annyi, hogy a bolsevista rendszert úgy tekinti, mint amely «mindent, talán még a nőt, hitvest és a leányt is köztulajdonnak nyilvánítja».

«Élményei» sem elégítenek ki, ha valami kis objektivitást nem is lehet elvitatni tőle. Itt-ott, a leghevesebb rosszallás közben is pártatlannak mutatkozik. A könyv első negyedében még egyetlen eleven bolsevikit se lát, de azért a «vörös hullám» látatlanban is iszaposan hömpölyög feléje. A rabló és gyilkoló vörösök végre Odesszát is elérik, ahol akkor már a volt cári hadsereg megtévelyedett tisztjei bandákban fosztogattak, mondom, elérik Odesszát és az aljnép üvöltései közepette katonás rendben, fegyelmezetten vonulnak be és első dolguk, hogy a rablókat kivégezik, «még akkor is, ha azok saját elvtársaik voltak». És «azt le kell szegeznem, - folytatja szerzőnk -, hogy az Odesszába gyülekező kiéhezett, beteg osztrák-magyar hadifoglyokat tisztességesen látták el».

Leitgeb Imre nem író. Szemtanuja volt Oroszország véres metamorfózisának, láthatta, hogy fordul át egy egész ország, bizonyára látta a társadalomnak ilyenkor napfényre kerülő hátsó szövevényét, láthatta a szőttes szomorú visszáját, de ezt nem tudta megörökíteni.

Az orosz probléma ma még izgatóbb, mint valaha. Már nemcsak egy természeti és szellemi kincsekben kiváltképen gazdag ország problémája, hanem, mint az utóbbi hónapok gazdasági eseményei bizonyítják, problémakörébe egyre jobban belerántja az egész világot. Ezt a problémát a zsurnalizmus olcsó eszközeivel latolgatni: a könyvolvasók szellemi képességeinek lenézését jelenti.