Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 21. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Elvek és tünetek

M. Zs.: IRODALMI ÉLET SZLOVENSZKÓN

A szlovenszkói magyar írók helyzete lassan bontakozik ki. Szlovenszkónak nem volt az a központi belső szerkezete, amit Erdély, históriai alapon azonnal megkapott, amint a maga erejére maradt. Az élet azonban megteremti a csoport szükségszerű szervezetét. Ha, tegyük fel, elsüllyedt volna a földnek kétharmada, a megmaradt egyharmad nem volna-e képes és kénytelen megélni? Vagy ha szigetre kerül Robinzon, egymaga is nem teremt-e magának lehetőleg emberi életet?

Májusban a Szentiváni Kúriára engem is meghívtak volt s örömmel hallottam a sok jóra való törekvést. Most már, úgylátszik, kezd kialakulni, realizálódni Szlovenszkón a folyóiratkérdés és a könyvkiadás kérdése.

Fontos problémák: 1. Az írók kifejlődése. Ez folyóirat nélkül alig képzelhető el, mert csak a folyóirat s a folyóiratok az a versenytér, ahol irodalmi közvélemény kialakulhat, ahol az írók megkapják szempontjaikat s megteremthetik irodalmi formájukat. Itt alakulhat ki a kritika, amely nélkül irodalom nincs. A kritikátlan irodalom csak pajtáskodás és múzsafiak egymás istenítése. 2. A közönség megszervezése. A közönségnek ugyanúgy szüksége van az állandó ébresztésre és táplálásra, mint az íróknak. A közönség ma már egyre nehezebben kapható arra, hogy csak honi terméket fogyasszon, hiszen a világversenyben a könyv azonnal körülfut a kultúrrétegeken. De ha a közönség megérzi, hogy az ő fiai komoly s értékes munkát végeznek, inkább olvassa a maga íróit, mint távoli világrészek tőle idegen írásait.

Az alábbi két cikk belevilágít Szlovenszkó legújabb irodalmi törekvéseibe.