Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 19. szám · / · FIGYELŐ · / · KÖZGAZDASÁGI FIGYELŐ

Móricz Miklós: A föld

A gazdasági élet rész-érdekek szakadatlan harca. A háború elején a mezőgazdaság fék nélkül élvezte azt a helyzetet, hogy mindenki rászorult. A terményárak rohamosan növekedtek s Tisza István kijelentette, hogy ez nem baj, mert az agrár Magyarország csak így kereshet vissza valamit Ausztriától, amely iparával annyit uzsorázta. Ma a folyamat ellentétes irányba fordult; az ipar is eljutott ugyan oda, hogy az elmaradt nyereségek miatt panaszkodik, a magyar mezőgazdaság azonban öt év alatt egymilliárd pengőnél több adósságot gyüjtött össze.

Békében a magyar föld eladósodásának mértéke rémítő volt; a háború eltörölte ezeket a terheket, de ma már újra ott vagyunk, ahol voltunk. 1913 végén a Dunántúl akkori területéből 2.4 millió kat. hold volt a szántóföld s a birtokok bekebelezett terhe 459.7 millió aranykorona volt. Ez holdanként 190 aranykorona terhet jelentett. Ma a Dunántúl szántóföldvagyona 2.08 millió kat. hold s terhe 392 millió pengő. Holdanként ugyanannyi pengő, mint akkor korona. A Duna-Tisza-közén akkor 2.3 millió hold szántó, 540.2 milliónyi teher, ma az Alföldön 2.8 millió hold szántó, 609 millió teher. Akkor holdanként 235 korona, ma 216 pengő. S régen a Dunántúl volt 289.700 önálló gazda, akikre átlag fejenként 1580 korona adósság (és nyolc és fél szántóföld) esett; ugyanakkor a Duna-Tisza-közén 220.700 gazdának fejenként átlag 2460 korona volt a betáblázott adóssága s tiz és fél hold a szántóföldje. Ma az országnak 556.000 önálló gazdája 1160 millió pengő adósságot, fejenként 2080 pengőt hordoz.

Országos gond, hogy mi történjék az adósságnak ez ellen az áradata ellen. Országos gond, ami a baj méretei mellett megfelel annak az előkelő állásnak is, amit a földbirtokos réteg a magyar társadalmi szerkezetben újra megkapott. Ez is különös kavarodásnak volt az eredménye; a cél és az eszköz összecserélésének. A cél a konzervatív gondolat megmentése volt, amiből a konzervatív rétegnek, a birtokosságnak a társadalmi túlsúlya következett s amiből egyúttal a konzervatív, sőt elavult termelési rendnek a védelme is kikerekedett. Részben még a magyar földbirtok termelési rendjének modernizálása is megakadt ennek a fordulatnak az eredményeként. A Magyar Alföldön az aratógépeket csűrökbe kell zárni s a kulcsokra a közigazgatás vigyáz. S ez újra azt jelenti, hogy a konzerválódás valóban a termelési rendre magára is értetődik, mert hiszen ez az intézkedés nem a birtokosnak, hanem az aratómunkásnak az érdekeit szolgálja a gyári munkás érdekeivel szemben, még azzal sem törődve, hogy a gyári munkás útja is a mezőkről indult el.

A föld baján segíteni kell, de a segítés módjai természetesen nem alakulhattak ki; mégpedig éppen azért nem, mert közös ügyként fogjuk fel a dolgot. A boletta a terményen keresztül akar segíteni, tehát segítsége korlátozott eredményt ígér s azt is nehézkesen. A másik terv a földbirtokosréteget akarja megmenteni és ez már radikálisabb mód; itt aztán két szempont került egymással szembe: az egyik elgondolás a tönkremenéstől akarja megóvni a birtokost vagy megsegíteni, ha már tönkrement, a másik új vásárlóerőt keres és új réteget akar azoknak a birtokoknak az élére állítani, amelyek a régi gazda kezéből kiestek.

Igazi segítség pedig csak azon a címen érhető el, amit a nevelés, a szakoktatás, a kellő tudással való felruházás jelent. Ez ígéri a leglassúbb eredményt, de enélkül mégsem lesz eredmény, bármennyit kísérletezzünk is. A föld nem menti meg magát, a földet a jó gazdának kell megmentenie. Itt pedig igen nagy lehetőségek vannak, mert ma az országnak még minden négy gazdája közül adósságmentes három gazda, - igaz, hogy a negyediknek van adóssága e három helyett is. Ez aztán a gazdakönnyelműség és hozzánemértés mellett egyúttal kamatpolitika dolga is, vagyis csakugyan társadalmi kérdés.

Ha majd a gazda-eugenetika megtalálja ezt az utat; ha a földet azoknak akarják átmenteni, kik e három közé tartoznak, akkor majd szabad lesz azt remélni, hogy a magyar gazda is megküzd a maga feladataival, amelyek egyúttal az országnak s a nemzetnek is feladatai.