Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 18. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Regény és széppróza · / · Illés Endre: SZÁNTÓ GYÖRGY REGÉNYEI

Illés Endre: SZÁNTÓ GYÖRGY REGÉNYEI
Utolsó hajnal, első hajlnal - Dante
2.

Mit jelent az az értékjelzésnek is tünhető megálapítás: epigon író?

Legkevésbé sem lebecsülést.

Legelsősorban is azt jelenti talán: hogy - író. S minden egyéb, jó vagy rossz, jelzők s meghatározások, ehhez a fogalomhoz kapcsolódnak csak azután. Mert a jelentéktelen ember sohasem érheti el, hogy bármilyen jelzővel is - írónak nevezzék.

Egészen pontosan: az epigon író olyan írót jelent, aki a mondanivalójának nem sajátmaga állt oda - utat vágni. Akit talán a véletlen, talán kényelemszeretete, talán gyengeségének tudata, talán a közös cél egy, már előtte kitaposott s azóta esetleg be is füvesedett ösvényre, vagy akár egy kibetonozott országútra vezetett.

Utat vágni: mindig heroikus munka. Járt útra bukkanni: mindenesetre a dolgok kényelmesebb, egyszerűbb, könnyebb s biztosabb részét jelenti. Aki kész úton jár, - gyakran úgy tünik, - biztosabban s gyorsabban halad előre, mint az, aki maga vágta ezt az utat. S ha nem tudnók, hogy készenkapott utat tapos: talán-talán még úgy is tünnék, hogy nagyobb s készebb művész. De azért mégsem tünik úgy. Mert aki utat vág: magának vágja az utat. Az élete, az ereje, a céljai, amelyeknek toronyirányt vagy kanyarogva halad, minden-mindene kifejeződik ebben a munkában. Az idegen úton járónak meg éppen a legsajátabb élete sikkad el az idegen csapáson. Ahogy átveszi az idegen kanyarulatokat, ahogy alkalmazkodnia kell az emelkedésekhez s lejtésekhez, ahogy talán mindjobban elkerül a céljaitól: idegenné válik önmaga mondanivalójához is, s az idegen testiségben idegen lelkiséget ölt.

De hiányzik az idegen utat járó írónál az a mindig lenyügöző erőkifejtés is, az utatvágás s az utatvágók erőkifejtése, ami talán csak a rádium emanációjához hasonlítható; s ami úgy is hat. A saját útját járó író mozdulatain talán fáradtság, munkáján befejezetlenség, hangján kimerültség érezhető. De mindezeken túl s mindezekben: mindig erő is. Az epigon: mindig síma, mindig kész, s mindig befejezett. De ezt a befejezettséget s lekerekítettséget mindig körüllengi a homályos s gyanus eredetű vagyonok bizonytalansága.