Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 13. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Tudomány és kritika

Kúnos Ignác dr.: MUNKÁCSI BERNÁT
70 éves születése napja alkalmából

Ötvenegy esztendővel ezelőtt, érettségi vizsgám küszöbén, Debrecenben. Kora reggel volt, amikor egy átható tekintetű, fénylő szemű, cingár termetű ifjú köszöntött be hozzám, a könyveibe mélyedő deákhoz. Kézszorítást váltottunk egymással, elmondta egyéves egyetemi multját nyelvészkedő tanulmányait a magyar nyelvtudomány jövő feladatait és lelkes szókkal, áradozó hangon beszélt a lelkemre, hogy szegődjek tanulmányai társává, finn-ugor meg török nyelvésznek, Budenz és Vámbéri tanítványának.

Tűzként izzó beszéde, lángkép lobogó lelkesedése annyira meggyőző, ifjúi hevülése oly magával ragadó, hogy menten megparoláztuk tudományos törekvéseink együvétartozandóságát.

Munkácsi Bernát volt ez a lángoló szavú lelkes beszédű ifjú és az 1879. év nyárutóján, Budapesten, társává szegődtem tanulmányainak, Budenz, Vámbéri és Simonyi tanítványának az egyetemen. Éveken át róttuk a tanulás azonos mesgyéit, egymás mellett, egyazon előadásokra jártunk, közösen pályáztunk és közösen nyertünk egyetemi, később akadémiai pályadíjakat, a báró Eötvös József-ösztöndíjat kettőnk közt osztották meg, két munkánkat közösen írtuk meg, együtt tettük meg felette vesződséges és gyerekifjaknak veszedelmes gyalogútunkat a moldvai csángók közé, közös volt örömünk és bánatunk, vergődésünk és boldogulásunk, majdnem egyidőben lettünk akadémikusokká és egyetemi pályafutásunk elvégeztével, amikor annak a megbecsülésnek lettünk részeseivé, hogy irodalmi munkásságunkra való tekintettel a tanári szóbeli vizsga egy része alól felmentettek bennünket, elkerülendő az életben való elhelyezkedés treforti nehézségeit, de legfőkép, hogy ifjonti álmainkat valóra válthassuk, egyidőben keltünk nyelvkutató tanulmányutunkra, Munkácsi a finnugor nyelveknek borongós szibériai területeire, én meg a napsütéses Kelet török televényeire.

Rajongásig szeretett tanárunk, Budenz József volt utazásunknak, erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt, lehetővé tevője. Munkácsinak egy akadémiai alap jövedelmét juttatta, engem meg a zsidó hitközség által láttatott el némi útravalóval. Könnyen is ment a dolog, nehezen is.

- Nem sajnálom tőle azt a három száz forintot - mondta volt a pesti hitközség akkori elnöke, Wahrmann Mór a közbenjáró Goldzihernek, - pedig majdnem biztosra veszem, hogy ha majd viszi ez a Kúnos valamire, hátat fordít a hitének ő is.

Bizonytalan időkre - öt hosszú esztendő lett belőle - búcsúzkodtunk el egymástól. És két lelkes magyar ifjú egyre gyűjti és kutatja a hontalanság idegenjében a magyar nép- és nyelvtudomány megépítendő vázához, a messze mélyben rejtőzködő rögöket és kavicsokat; Munkácsi az ugor nyelvek szövegkincseit és néphagyományait hordja össze kincses garmadákká, én meg az európai és kisázsiai törökség eddig ismeretlen folklórjának szólaltattam meg vadonban csattogó bülbüljeit. És az az átható tekintetű, fénylő szemű, cingár ifjú, aki a Királyhágó bércei közeléből, a Kőrösi-Csomák és Reguliak fanatikus lelkesedését hozta magával, erős nemzeti érzéstől áthevített lélekkel és kellő tudósi felkészültséggel indul élete főcélját megvalósító útjára, a magyar nyelv ősiségének és a még ismeretlen ugor néphagyományoknak fáradságos felkutatására. Hisz álmodozó volt ő is, akár a honkereső Csoma, akár a nyelvkutató Reguli, de Munkácsi álomlátásai józan és leszűrődött igazságokban gyökereztek.

Budenznek és Vámbérinak legjelesebb, legszorgalmasabb és legtehetségesebb tanítványai közé tartozott. És míg Budenztől a szigorúan tudományos módszert, a tudósi fegyelmezettséget sajátította el, addig Vámbériban a magasra ívelő látókört, a szerte csapongó képzelődést csodálta.

Az emlékezetes ugor-török háború, Budenz és Vámbéri harca, akkortájt lobogott a legszenvedelmesebben és nyelvünk ugor vagy török eredetűségének kérdése már-már a közvéleménybe is átcsapott. És Munkácsinak megvolt a hozzá való széleskörű tudása, felkészültsége és igazságában való rendületlen hite, hogy a döntő küzdelemben részt vegyen és hogy tudása éles pengéjével düllőre vigye a hosszú évek óta dúló harcot.

- Nem tudom, hogy bosszankodjak-é, avagy diesekedjek vele, - mondta egyik őszinte percében Vámbéri, - hogy ime saját tanítványom mérte rám a legérzékenyebb csapást.

Munkácsi már mint egyetemi hallgató növekedett vérbeli tudóssá és a magyar-ugor összehasonlító nyelvészetnek holtig hűséges sámánjává szegődött. A megélhetés, az életben való boldogulás sötét gondjait fáradhatatlan szorgalma teszi lelkileg elviselhetővé; egyre gyarapodó munkássága pedig akadémiai útját egyengeti. És amennyire ideálista volt magasabb célkitűzésében, annyira realistává is tudott lenni annak megvalósításában. Tudatában volt értékességének és értékelte ezt a tudatosságát. Nyilt lelkű egyenes beszédű, néha egész a kíméletlenségig, saját igazságának legelszántabb védője És az ural-altáji nyelvtudománynak Európa-szerte egyedül való folyóiratát, a Keleti Szemlét, melyet annak idejében mi ketten alapítottunk és adtunk ki és tizennyolc esztendőn át szeretettel, barátsággal és megértő hűséggel együtt szerkesztettünk, csak az én erőtlenné tett kezemből csavarhatták ki, ő továbbra is megmaradt egyik szerkesztőjének.

Munkácsi szibériai útja döntő jelentőségűvé lett a magyar nyelvkutatás történetében. Eddigelé csak szórványosan ha állottak, többé-kevésbé pontatlan feljegyzések, az összehasonlító nyelvészet rendelkezésére. Az ő nyelvi anyaga, melyhez több esztendőnek kitartó, fáradságos küzdelmei árán jutott, nemcsak rendkívüli bőségénél és változatosságánál, hanem pogány hitéleti és ősműveltségi tartalmánál fogva is messze meghaladta az eddigi kutatásokat. Ezeréves multakat varázsolt elő a már-már veszendőbe menő vogul, votják néphagyományokból és az ugor őseredet homályosságába világító sugarakat villóztatott. Tudósi megállapodásai, nyelvrokonságot bizonyító adalékai a tudomány közkincseivé lettek, ideahaza és külföldön egyaránt.

Lázas munkálkodásban folynak az esztendők. És nem egyszer, hogy tépelődő természete még önnön magával szemben is kételkedővé teszi és minden egyes tudósi elgondolása mintha nemcsak az agyán, hanem a szívén keresztül is átszűrődnék. Hősévé lesz eszméinek és harcokat folytat értök.

Budenz után Munkácsi lépett a szók eredetét kutató etimológia nagymesteri székébe. Minden egyes szómagyarázata egy-egy tudományos felfedezés, mely ősműveltségünknek történetelőtti korára vetítette világosságát. Sűrű egymásutánban szedi őket boncoló kése alá és homálytakarta számtalan szavunknak fejti meg török, árja, hol meg ugor korszakbeli eredetét. A leíró néprajz tudományát kimélyítette és őstörténeti jelentőségűvé emelte, szoros összefüggésbe hozván a nyelvtudománnyal és vallástörténeti kérdésekkel.

És ő, akit a mostoha körülmények nem juttattak katedrához, tanszék nélküli tanítómestere lett az urál-altáji nyelvtudomány hazai és külföldi művelőinek. A Keleti Szemle hasábjairól hirdette tanításait és egy kávéház törzsasztala mellől.

Társadalmi formák iránt való érzéketlensége, a maga igazságának azon nyersen és nem egyszer éles szókkal való bizonygatása, patétikus érzésvilága inkább belső életre késztették. Szinte ellentétesen összetettnek látszottak lelke egyes vonásai. Hol áradozóan közlékeny, szinte a naivitásig, hol magábazárkózott és félrevonuló; hol túltengően lelkesedő és pesszimista módon kételkedő; hol önérzetében dagadozó, hol mások akaratához hozzátörődő. Ám mindezeket a tulajdonságokat a tudományos igazság fanatikus szeretete harmonikus egésszé, egy különleges egyéni típussá olvasztja egybe.

Lelki életének többszörösen átérzett magánosságában töprengő természete gettói egyedülvalóságában ősei hitéhez fordul megnyugvásért, melyhez hűséges és alázatos lélekkel ragaszkodik. Az istenség ihletét kereste a tudományában és az istenség ihletében találta meg tudományát.