Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 8. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · ÉSZAKI IRODALOM
Ez a könyv az egyszerűség remekműve. Azé a titokzatos egyszerűségé, amely a biztos egyensúly érzését kelti az olvasóban s amely maga az erő és arány. Minden szilárdság etikus eredetű s «Hansine Solstad» tárgya, beállítása és megírása mögött végig ott sejtjük az örök rend acélvázát. Szavai téglák, fejezetei emeletek. S a legmagasabb erkölcs szelleme lakik benne.
A regény egy hosszú harc története. Hansine gyermekkorában tolvaj hírébe keveredik s e vádból új gyanúk és új rágalmak támadnak. Ez lendíti sorsát ide-oda, a cselédi nyomorúságon és a női kiszolgáltatottságon, az anyai szenvedésen és a környezet értetlenségén, a vagyon után égő lihegésen és az újabb szegénységen keresztül. Letörései közben egyre elmélyültebben viaskodik becsületéért s végül e küzdelem révén csiholódnak ki összes értékei. Szinte minden újabb párbeszédén megmérhetjük lelki gazdagodását. Csupa öntudat, fölény és elszántság. De csak a védekezés taktikáját tanulja meg, az ellentámadás lehetősége sose jut eszébe. Így egyáltalán nem ötlik föl benne, vajjon ki követte el a ráfogott lopásokat, - ha ugyan elkövette valaki! Ez a természetes primitívség ácsolt hidat Peter Egge számára egy pompás műalkotás felé: a bünügyi regény útvesztőinek elkerülésével megmaradhatott a tiszta irodalom régióiban. Nagy önfegyelem és nagy tehetség jele!
A kis parasztlány elkerül hazulról, hogy megkeresse kenyerét. Egy farkas elugrik két bárányával; dagadtra verik érte. Erre beszegődik egyik rokonához, de a pletyka utána surrog: valami elkallódott kezén. Az iskolában lassan félrehúzódnak mellőle. Később egy gyerkőc nyiltan megkérdi tőle, hogy csakugyan lop-e? Most ő fizet pofonnal az óvatos raisonneurnek. A tanító elsiklik az eset fölött - Hansine a legjobb tanítványa. Ez belemered a férfi szemeibe, mintegy ítéletért. A tanító félrenéz - ki dönthet itt? S egyszer eltűnik a rokon ollója s Hansine ágyában találnak rá. Következik a próbatétel: kamrájában szétszórnak néhány garast - vajjon fölveszi-e? «Aki
S egy napra visszajut a szülői házba. Solstad őrmesteréknél a reménytelen szegénység pusztít s az apa itallal fojtja le kudarcai bánatát. Semmit se csinál már,
Rokonánál készül a konfirmációra. S a tiszteletes asztaláról elveszik egy arany. Természetesen megint Hansine felé sűrűdik a gyanú árnyéka. A templomban mindenki átsandít a «tolvaj» felé, oda mer-e lépni az Úr asztalához? S amikor a tiszteletes faggatni kezdi őt az isteni tilalmak felől, fájó elégtételül magasodik föl: «Ne vádold hamisan felebarátodat...»
A pletykák és rágalmak egyidőre elhallgatnak. Jómaga beáll a főbíróhoz. Egyszer ennek sógora, egy fiatal mérnök rövid látogatásra hazaérkezik Dél-Amerikából. Cicázni kezd a lánnyal s meg akarja csókolni. Hansine nyakon üti a legyeskedőt. A mérnök egy tízfrankossal fizet távozásakor a kiszolgálásért és a tréfáért.
Rövidesen újra fölharsog a harag: «Megvan a tiszteletes pénze!» S Solstad őrmester, az egyetlen, aki rendületlenül bízik Hansine becsületében, ír a mérnöknek a szükséges igazolásért. De a levél cím híján kézbesítetlenül jön vissza.
Ekkor Hansine átlép egyik távoli atyafia szolgálatába. A koros ember beleszeret a lányba s feleségül kéri. Hansine boldog, elérte célját. Gazdag asszony lesz s visszaül az elveszett anyai birtokba. Csakhogy a rágalom ezuttal is elbánik vele: jegyese egy gyáva és buta ürüggyel kitér előle. Újra összeomlik minden. Hogy éljen azzal, aki nem hisz tisztességében?
Fölutazik Trondhjembe, hátha a városig nem dől utána az árnyék? Ott a kereset nagyobb s a tömeg jobban rejt. Hamar ráeszmél, mily kicsi a világ. Összeakad néhány ismerőssel s máris megindul mögötte a suttogás. A gyanú foltja rá-rásötétlik alakjára. Élete kényszerek közt ráng tova. Kényszerből megy férjhez is, egy ágrólszakadt rakodómunkáshoz. S micsoda jelenet után! Tudja, hogy csak a házasság révén menekül meg a szégyentől, de kedvese nem akar még nősülni. Majd ha jobban keres, egy-két év mulva. Hansine kitör. «A Solstad-családban nincsenek fattyak!» Nem, az egész városnak kikiabálja az esetet, aztán beleugrik a folyóba! S végső kétségbeesésében rácsap a legényre. Az utolsó pillanatban retten föl - majd megfojtotta a szerencsétlent. Sírva zuhan el mellette a padlón.
Ettől fogva rohamosan emelkedik Hansine útja. Öt-hat év alatt módos kereskedőt farag férjéből. Vállvetve dolgozik vele, esőben és szélben, hóban és fagyban. S nemcsak külső élete gazdagszik; a fájdalom vésője lefaragja szívéről a legkisebb salakot is.
Aggkorára, újabb szegénységében, véletlenül megkapja a mérnök rehabilitáló levelét. Már nem jelent neki semmit. Csak a családi becsület védelmére küldi le falujába; hadd lássák, hogy nemzetsége benne se fajzott el.
Mindez három-négy színen játszódik le a regényben. Peter Egge rendszerint megelégszik alakjai mögött holmi párvonásos háttér-vázlattal - realitás-kívánsága kielégítéséül. Festői ereje sokkal kisebb, mint Hans E.