Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 8. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Tudomány és kritika

Elek Artúr: A KÖNYV TÖRTÉNETE
A Magyar Szemle Kincsestára

Fitz József, az Egyetemi Könyvtár érdemes őre, kitűnő munkát végzett ennek a kis könyvnek a megírásával. Nem volt könnyű feladat nyolcvan lapon összesűríteni a nyomdászat történetét úgy, hogy minden fontos fejleményéről szó essék és még se legyen belőle száraz adathalmozás. A könyvre vonatkozó ismeretek magyar nyelvű irodalma kicsiny terjedelmű s jórészt elavúlt. Ha az «Iparművészet Könyvé»-ben és lexikonainkban foglalt kisebb értekezéseket kivesszük, a laikus érdeklődő felvilágosításért idegen irodalmak munkáihoz kénytelen nyúlni. Fitz József kis füzete a bibliológiai ismereteknek legalább egyik csoportját, a könyv keletkezésére és előállítására vonatkozókat szerencsésen foglalja össze. Szerkezete ellen talán azt az ellenvetést tehetnők, hogy aránytalanul nagyobb helyet szán a könyvnyomtatás előtti idők könyvprodukciója ismertetésének, mint a Gutenberg utáni időknek. Az olvasó azért nem jár rosszul így sem. Mert amit Fitz könyvének közvetítésével a könyv történetének ősidejéről megtud, az általában kevésbé ismert művelődéstörténeti anyag. A könyv őskorának hajnaláig megy vissza Fitz József az egyiptomi papyrus-tekercsig s a kínai bambuszpapyrus koráig. Tárgyalásában a kutatás legújabb eredményeit is földolgozza, s kis könyvének ezzel az időszerűség vonzó tulajdonságát is megadja. Bár művének ez a része jobbára technikai leírás, olvasása mégis érdekes, mert a könyvecske nem csupán szakember munkája, hanem íróé is, még pedig jó íróé. Örömmel adjuk meg «A könyv történeté»-nek ezt az elismerést, már csak azért is, mert szakembereink sorában olyan ritka jelenség a jó író. Egyszerű, világos, amellett tetszetős a könyv beszéde, az ember nem csak fennakadás nélkül, de élvezettel is olvassa.

Sajnálnivaló hogy a tulajdonképpeni könyvnyomtatás kora olyan kicsi helyre zsugorodott össze Fitz József könyvében. Ez a korszak az, mely a könyv barátainak, a bibliofiloknak legnagyobb részét érdekli. Érdekli gyakorlati okoknál fogva is, mert a nyomtatott könyvnek ez a több évszázadra terjedő korszaka az, melynek termékei - a XVI-XVIII. század nyomtatott könyvei - a könyvgyűjtők nagy zömére nézve leginkább hozzáférhetők. Igaz, hogy az anyag túlontúl nagy, akkora, hogy megkívánja a részeire bontást s az egyes részekkel külön való foglalkozást. A «Magyar Szemle Kincsesházá»-nak füzetei igen alkalmasaknak látszanak ennek a művelődéstörténeti feladatnak megoldására. S az olvasó teljes bizalommal vehetné kezébe azokat a füzeteiket, melyekben Fitz József külön-külön foglalkoznék például az ősnyomtatványokkal, azután az olasz könyvnyomdászokkal, a németekkel stb., az illusztrációs könyvekkel, hogy hamarjában csupán ezekre a csoportokra mutassunk rá.