Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 4. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM

Bálint György: KOVÁCS MÁRIA VERSEI
Éjszakák

Kovács Mária verskötete nem könnyű olvasmány. A versekben nincs expresszív száguldás és pillanatok alatt ható dinamika. Ezek a versek lassan érlelődtek meg, hosszú, álmatlan éjszakák alatt. Fájdalmasan kibányászott gondolat, és érzés-ércek nehéz tömbökké kovácsolódtak. Kissé formátlanok a tömbök, de anyaguk fényes, kemény érc.

Néha pedig hosszú, kanyargós, göröngyös sorokon kell végigmenni, szakadékot átugrani. Fárasztó út. Vannak ilyen meredek, szerpentines strófák:

Kezeim elhamvadt, lekonyult zászlója
búcsúz felétek álom és üdvösség!
Harcos virrasztások, mámoros mindenhit

kigyulladt, orkánnal hajtó táltos-kocsija
búcsúz felétek és feléd, minden titkok
glóriás, ittas, nagy hóhéra: erő!

De ha akadnak is ilyen nem szerencsés, rendszertelenül zsúfolt képanyagú strófák, nem szabad elcsüggedni, mert sok igaz szépséget lehet kibontani Kovács Mária verseiből. Megérezni az éjszakákat, a hosszú éjszakák csendjét, amikor a tágra nyitott szemek befelé néztek. Meg kell hökkeni ilyen sorok kivédhetetlen erejű kalapácsütéseitől:

Miért járnál fölemelt fővel
mikor te utadat lesütött szemmel is megtalálod
És miért lennél te vidám, fehér bárány,
mikor patkányok és sunyi ordasok is vannak.

Ez a költőnő soha nem ír le olyan mondatot, ami ne volna igaz. Soha nem tud és nem is akar mást adni, mint saját magát. (Ez a becsületesség lírai költőknél ma aránylag ritka.) Százszázalékos önreveláció: ez nehéz feladat. És még nehezebb megtalálni önmagunk összefoglalását leegyszerűsített vonalakkal és nagy síkokkal. Nehéz a sok, torlódó kép helyett egyetlen egyet adni, ami a legkevesebb szóval a legtöbbet fejezi ki. Nehéz, de Kovács Mária sok verse tanuskodik arról, hogy egyre sűrűbben sikerül neki is.

Például legszebb versének első és utolsó sorai:

Itt vagyok még
Ha szólasz hát még hallom
Itt állok még
az ébenfok fekete szélén.

s ha szólasz még hallom.
Mert még visszalátok.
Mert megállottam.
Mert még itt vagyok...

Sok ilyen bensőségesen tiszta verset vagy versrészt lehetne még idézni. Mind valami nagy nyugtalanságról szólnak, ami lassan a rezignációhoz vezet. Mind őszinték és majdnem mind szépek. Költő írta őket.