Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 3. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM · / · Komlós Aladár: MARIKA ÉNEKELJ!

Komlós Aladár: MARIKA ÉNEKELJ!
Kassák Lajos regénye - Pantheon
4.

Onnan kezdve azonban, hogy Marika a városba kerül, a regény addig oly biztos vonala remegni kezd. Kassák nem várja meg többé, míg képzelete rábukkan a szükségszerű alakokra és jelenetekre. Eddig az volt az érzésünk olvasás közben, hogy egy szilárd épület készülésének vagyunk tanui, az építész gondosan kikeresi a legteherbíróbb köveket s a maguk helyére illeszti azokat: ami Marikával mostantól kezdve történik, az lehetne kevesebb, lehetne több, lehetne más, de mindenképpen véletlenszerű. Hosszú-hosszú íveken át menetelünk Marikával, anélkül hogy egy lépéssel is előrehaladnánk. A dolgok többnyire csak körülötte nem vele történnek s ritkán járulnak hozzá sorsa megérleléséhez. Kassák meglehetős részletesen rajzolja például a polgári családot, amelynél Marika szolgál, de a nagyon laza összefüggés, amellyel e család dolgai befolynak a lány fejlődésére, semmiképpen nem igazolja ezt a részletességet. Persze itt is akadnak szépen megcsinált vagy legalább jól elgondolt részletek: így Marika első szerelmi odaadásának jól előkészített s ezért szűkszavúságában is drámai rajza. Találó vonás, hogy míg az uraknak tetszik a parasztlány színes szlovák ruhája, a városiasodni kezdő sznob parasztok, akiket e tarka ruha származásukra emlékeztet, kinevetik érte. Különösen érdekesen van azonban elgondolva a Marika gazdáinál nevelőben levő rokon kisgimnazista, akiben Kassák alighanem azt szeretné megmutatni, hogyan terem meg a kamasz-szexualitás tévelygéseiben vergődő s apját gyűlölő fiú lelkében az első szimpátia a forradalommal. - Sajnos, mégis éppen ez a kamasz a regény legelrajzoltabb alakja, aki fölösleges mennyiségben adagolt és hamis lármájú naplójában annyira túlhangsúlyozza a maga éretlen komiszságát, hogy úgy érezzük: ez a napló nem tőle, hanem az írótól származik, aki a gyerek kompromittálása kedvéért csempészi Imruska mappája alá ez apokríf vallomásokat.

De mégannyi szép részlet sem menthetné meg a regényt, ha másról beszél, mint amiről kellene. Kassák azt akarta bemutatni, hogyan jut a halálig egy parasztlány, aki talajából kiszakadva a városba kerül, - de a lányt sokkal keményebb fából faragja ki s a várost kevésbé rajzolja bűnösnek, semhogy kijöhetne a szándékolt eredmény.

Így aztán a könyv egyébként szép utolsó fejezetében izgalommal olvassuk ugyan hogy Marika az ágykendőkből csavart kötélbe dugja a fejét, de ebből az izgalomból leginkább éppen megütődésünk és megdöbbenésünk hangzik ki. A lány öngyilkossága valósággal úgy ér, mint egy orvtámadás. Miért kellett Marikának meghalnia? Az író elfelejtette megírni.