Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 10. szám · / · Szerelmes versek

Szerelmes versek
Goll Clairetől s Goll Ivántól [+] Fordította: Ignotus
Ivan Clairehez

Hajad a Század legnagyobb tűzvésze,
Homlokod mögött titokzat-filmet pergetsz,
Szemedet a Sphinxtől loptad,
Orrod a rózsásra festett Eiffel-torony,
Ajkaid ikerbárkája a Vörös-Tengeren táncol,
Fogaid egymásmellettebbek, mint a zongorabillentyűk,
Ha sirsz, napfogyatkozás van,
De ha nevetsz, csillagzatok születnek.

Híttál, szerelmem?
Lel még a hideg?
Ó, csak napszállat betege vagy!
Vond vállad köré szorosabban az esti szellőt,
Add a homlokod: fürj szavával borogatom,
Ereszd lágyan fejed
A nyugatvörös felhőre,
S ha mindez nem használ:
Vedd be, ím aspirínom:
Egy marék csillag.

A Többiek vándorló nagy tragédiák voltak,
Voltak merengő fellegek,
Voltak álom a Metro-korongon,
Voltak kis csacsik,
Voltak hó, mely tenyérben olvad,
Voltak karcsúra nőtt rózsafák,
Voltak, mint mikor egész este esik -
Oroszországból valók voltak, Braziliából:
A Többiek.

De Te:
Téged nem ismerlek,
Nem tudok Rólad mit mondani -
Szeretlek!

 

[+] Ezt a felsőségesen eleven két ömlését a többnyire csinált német s internacionális új versírásnak úgy adom itt, sietve s magam is mint közönsége álmélkodva rajta, ahogy fordítása tán húsz perc alatt mintegy magától szaladt ki ceruzám alól. Félig Énekek-Éneke, félig Nordsee-Cyklus, s egészen ők és ma. Ignotus.