Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 9. szám
A város ez ahol baráttalanul élsz és korom lepi be álmaid földjét
nem kérdez itt téged senki és nem felelnek a kérdéseidre
ó jaj jaj egyedül állsz a fekete körfal előtt
látod a karavánok vonulását az égen az asszonyok szoknyáit s a szakállas
emlékeid rongyai lobognak fölötted s te nem tudsz elfordulni tőlük
gyere mondom gyere elmegyünk a tengerhez s közben megkeressük
gyere gyere ott találjuk őt a tengernél amint karcsu fehér lábát mosogatja
vagy talán ott ül a pásztor előtt aki dudaszóval legelteti nyáját a sovány
nem kérdezem ki vagy árva gyermek elhagyott szülő megkövesedett fa
én sem tudom hogy ki vagyok s nincs egyebem ennél az éneknél amit
harapj a kenyeremből igyál a vizemből s aztán gyere
felejtsd el a kedvesedet is ahogyan én is elfelejtettem
ez a mi sorsunk
de ne sirj ne sirj
miért is sirnál
nem henyélünk mi és nem vagyunk egyedül ahogy az látszik
milliós seregekben dolgozunk a városban családot alapitunk s aki betér