Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 7. szám · / · Nagy Endre: Hajnali beszélgetések Jókairól

Nagy Endre: Hajnali beszélgetések Jókairól
(4)
14.

Ha a pogány testi szerelem regénye Daphnis és Chloeval kezdődött, most elmesélem neked, hogy viszont a keresztény lelki szerelem regénye hol kezdődött.

Élt Nantesban egy derék várúr, aki csöndes boldogsággal élte a várurak istennek-tetsző jámbor életét: vadászott, ivott, csatázott és ellenőrizte a jobbágyait. Ennek a várúrnak volt egy derék, tagbaszakadt fia, Abélard, akit a jelek szerint arra küldött az Ég, hogy folytatója legyen az apa érdemes életének. Nos, ez az Abélard úrfi húszéves korára tökéletesen megbolondult; elkezdte a könyveket bújni, úri társasága elől magányos töprengésekbe menekült, végül is annyira szakított a tisztességes élettel, hogy a szegény apa kitagadta és világgá kergette. Képzelheted, hogy vérzett az a megtört apai szíve! Dehát bele kellett nyugodnia a Gondviselés csintalan játékába, amely a legérdemesebb atya nyomdokába is haszontalan kölyköt csempészik.

Abélard Párisba ment és mivel akkoriban (majd elfelejtettem megmondani, hogy mindez kilencszáz évvel ezelőtt történt) az egyetlen reális tudomány a theológia volt, theológus lett belőle. Sikerült hamarosan egy forradalmian új tételt fölfedeznie: azt, hogy a hitben nem a pokol rémsége a fontos, hanem az Isten végtelen szeretete és e fölfedezése révén egyszerre híres ember lett, vagy ahogy ma mondanók, karriert csinált. Huszonkét éves korára tanár lett belőle és messze földről sereglettek hozzá a tanítványok. E tanári mivoltában ismerkedett meg egy szép hajadonnal, Héloďse-szal, egy kanonok unokahúgával. Olyan szűzies szende teremtés volt ez a Héloise, hogy a világért se vetette volna föl a szemét, ha férfi-embert érzett a közelében. De a nő lesütött szemmel is meg tudja látni azt a férfit, akit akar és Héloďse akarta Abélard-t. Módot találtak rá, hogy találkozzanak egy kis házban, amit Abélard bérelt valahol a Szajna mellett.

Ez eddig tökéletesen úgy halad, mint Daphnis és Chloe regénye, csak éppen Lycénion, az oktató kígyó hiányzott belőle. De ne felejtsd el, hogy Párizsban vagyunk, ahol szerelmes ifjaknak már kilencszáz év előtt se volt szüksége a kígyó útmutatására. Olyannyira, hogy egy napon a kanonok azon vette észre magát, hogy klerikális kapcsolatú unokahuga révén egy kis unokához jutott. Haragjában rettenetes bosszút állott. Héloďse-t zárdába vetette, ahonnan semmiféle módon se térhetett többé vissza a világi életbe. Abélard-t pedig szolgáival lefogatta és sebészével kiszedette belőle a fiziológiai garanciát, hogy nem fog többé a bűnös földi szerelem útjára tévedni.

Itt kezdődik a lelki szerelem első halhatatlan regénye. A két szerelmes gyönyörű levelekben küldözgette egymásnak sóvárgásait; Héloďse a zárda irgalmatlan falai közül, Abélard pedig új állapotának még reménytelenebb fiziológiai börtönéből. Mindketten tudták, hogy reményeik megvalósulását csak a jövő élettől várhatják, ahol nincsenek falak és ahol a bénák újra kiegészülnek. A földi életet megvetve, a halált vágyva repdesett hát sóhajtásuk a túlvilág felé.

No, most gondolj vissza Jókai állandó, egyetemleges hősszerelmesére, aki regényenkint változtatja a nevét és hol Feriz bégnek hivatik, hol pedig Kárpáthy Zoltánnak. Termete ugyan délceg, de arcán különös sápadtság honol és szeméből messze révedező bánat borong. Mint a gránit, meg nem puhul a legbujább csábítások olvasztókemencéjében sem és ha többkötetes küzdelmeinek apotheózisául csókot lehel imádottjának síma homlokára, ettől mindketten megdicsőülve alélnak el, úgyhogy a regény automatikusan fejeződik be. Abélard, a szegény kilátástalan Abélard él tovább Jókai regényeiben és ha Péterfy valami hiányt érzett bennük, azt a sebészettől kellene számonkérnie.

(Folyt. köv.)