Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 4. szám · / · Képzőművészeti figyelő · / · Rabinovszky Márius: Kmetty János kiállítása

Rabinovszky Márius: Kmetty János kiállítása
I.

Végértelemben minden értelmezhetőségen túl, az egyéniség ereje dönti el a művészi alkotás értékét. S bármely oldalról, bármely elméleti s gyakorlati felkészültséggel, osztályozó éleslátással és analitikus elmélyedéssel vizsgáljuk is a művet, a lényeget ki nem meríthetjük, meg nem foghatjuk, mert annak legtisztább értéke éppen abban a hézagban búvik meg, mely két még oly szorosan megmagyarázó emberi szó között elkerülhetetlenül nyitva marad. Az emberi szó sajátja, hogy tört vagy alaktalan, merev vagy szétfolyó. A mű szellemi tartalma pedig végtelenül hajlékony, érzékelhetőségen túli. A tapasztalat, hogy a művészettan az egyes művészi alkotás valóságát megmarkolni sohse tudja, nem új és nem is meglepő. Az emberi gondolkodás a maga törvényszerű rotációjának útján szükségszerűleg mindig újra az értelem számára áttörhetetlen fal elé ér, mely az alkotás plátói ideáját tartalmazza. Tagadhatatlan azonban, hogy az érzés számára ez a fal nem létezik és így újra és századszor felfedezzük, hogy a művészi alkotás érzéstartalom és érzésélmény, de oly tartalom és oly élmény, melynek valódisága, ténylegessége közvetlenebb és lenyügözőbb a fizikailag kimeríthető valóságoknál és tényeknél. Egész biztos tehát, hogy az ember kétlaki teremtmény, amidőn egyik oldalon kategóriák korlátozzák felfogóképességét, a másik oldalon benne él az abszolútumok világában.