Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 16. szám · / · DISPUTA · / · IGNOTUS PÁL: A PROPOS: ERDÉLYI JÓZSEF
Ne arról ítéljük meg a költőt, amit nem sikerült megcsinálnia, hanem a pozitívumról: amit sikerült; ne azt nézzük, hány marék rossz verset írt, hanem nézzük azt az egy maréknyit, amely jó, - mondogatják Erdélyi érdekében a hívei, s legutóbb a Nyugatban Tersánszky Józsi Jenő is erre az elvre hivatkozva dícsérte őt. Nem hiszem, hogy Tersánszkynak igaza volna. Mindenesetre igaza van, amikor az olyan «jó» versről van szó, amely úgy fészkelődik belénk, eleven testként eleven testbe, újra meg újra felbukkanó hangulatként, hogy még akkor sem veszítene semmit intenzitásából, ha hirtelen, valami különös csoda folytán megszünne minden hajlambeli és foglalkozásbeli érdeklődésünk irodalom s irodalmi élet iránt. Az
Mindezenáltal igenis hálásak vagyunk sok régebbi vagy idősebb költőnek, ki nem «ilyen módon» hatott ránk, s tisztában vagyunk, ugy-e, azzal is, hogy sok lírikus kortársunkat érdemes, sőt kell, olvasni. Olvassuk őket, valljuk be: őszinte, komoly s korántsem megvetendő kultúrpolitikai vagy formaesztétikai érdeklődéssel; hol helyeslően, hol polemizálóan s néha azzal az igaz gyönyörűséggel, melyet egy-egy kifejező szóhasználat, a felbomlott metrum rehabilitálásának vagy további felbontásának egy-egy művészi kísérlete, a lírikus-mondanivalók egy-egy új, érdekes variációja a passzionátus versolvasóból kivált. A költői habitust kutatjuk, vizsgáljuk, értékeljük, élvezzük ezek mögött a, néha nagyszerű, részletszépségek mögött; az irodalmi attitűdöt s az irodalmi orientációt, a lélekalkatot s a lélekalkotó törekvést, mely bennük manifesztálódik; a társadalmi s filozófiai áramlatot, mely rajtuk tükröződik. És, ne féljünk a diszkreditált szótól: az irányt.
(Ami nem jelenti azt, mintha a l'art pour l'artnak annyifelől s annyiféleképpen pofozott elve megdőlt volna. Hogy a vers akkor jó, ha versnek jó, nem pedig akkor, ha jótékonysági felhívásnak vagy iskolai történelemkönyvnek vagy gyógyszerreklámnak jó, s hogy a költőnek mindent szabad, amit tud, - az ma ugyanolyan igaz, mint volt, mondjuk, 1880-ban. Van viszont törvényszerűsége annak, hogy milyen korokban miféle mondanivalókkal s miféle módon tud