Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 13. szám · / · JOSEF PETERSEN: ANDREAS HAUKLAND

JOSEF PETERSEN: ANDREAS HAUKLAND
7.

Haukland utolsó könyve («Ane Marie Arnaas») új hangot pendít meg ismét, bár némely futama föl-fölmerül a korábbi művekben is. Szinte valami vallásos rajongás és megszállottság ámuldozik itt, hódító jeléül a hauklandi írásművészet tág skálájának.

«Ane Marie Arnaas» mindig fontos dokumentum marad a költői pályán. Eddig bizonyára sose hatolt Haukland ily mélyen a női lélekbe, sose tűnt rajza ily fölényesen meggyőzőnek, - s sose bánt el ily kényére ellenfeleivel, akik szivesen elismerték káprázatos természetfestői erejét, de elvitatták tőle a differenciáltságok ismeretét.

Ha mégúgy igazuk volna is, - idefönt Északon már épp elég a differenciáltságok kutatója. Andreas Haukland az integráltságra törekszik minden mondatával, mert nem analitikusa a természetnek, de szintétikusa!

Jómagam, bevallom őszintén, az «Ane Marie Arnaas» olvasása közben féltem kissé, hogy Haukland elhagyja régi vadászterületeit s esetleg örökre megmarad az újon.

Ó, ha e csodálatos sugárzás továbbra is oly töretlen fénykévéket szórna a világba, mint legutolsó alkotásáig! Az északi művészet megkívánja a vihart, de főleg Haukland fujtatója éleszt rajta nagyszerű tüzeket. Korunk hatalmas kor, csak az irodalom bágyadozik valami sívár és kúsza periódusban; ének helyett köhécsel s a spontán kitörések helyett dogmákat és klikk-bölcseséget sipít felénk... mindig csak szavakon, szavakon rágódnak a szaktársak!

Manapság föl kéne zarándokolnunk a Capitoliumra, hogy megköszönjük az isteneknek Andreas Haukland műveit! [*]

A dán kéziratból fordította:

HAJDU HENRIK

A Nyugat számára írta:

JOSEF PETERSEN

 

[*] Andreas Haukland összes művei jövőre magyarul is megjelennek az Athenaeum kiadásában.