Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 10. szám

GELLÉRT OSZKÁR: VÖRHENYEGES ÉJJEL

Most lehunyom hirtelen a szememet.
S ezüstszín tested halmain
Rózsállva remeg két bimbó.

Ereszkednek fekete fátyolok.
Már elragadott Zeüsz.
Felémfordulva ülsz bika-hátán,
Rohan veled s távolod egyre nő.

Alakod is lassan elfeketül.
Csak az a két pont, parázna parázs,
És egyedül a vak setétben:
Piros lámpásai egy tovaszáguldó vonatnak.

Ezüstszín emléked még ejt s emel, még ejt s emel.
Aztán feneketlen mélybe robog.
De lobog tovább lobosodva a mell
Két pupilla-pokla
Az éjszaka dagadó feketebika-tömkelegében.