Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 7. szám · / · FÖLDI MIHÁLY: TÍZ RÖVID FEJEZET A KOZMIKUS KÖLTŐRŐL

FÖLDI MIHÁLY: TÍZ RÖVID FEJEZET A KOZMIKUS KÖLTŐRŐL
5. Gondoltál-e már rá?

Gondoltál?

Egyszerű.

Ülsz a szobában, sötétül a szoba. Olvastál, behajtod a könyvet. Elgondoltad-e: kint kopognak, szaporán kopognak, s nem nyílik az ajtó. Verheted ököllel, nem nyílik. Nekidűlhetsz vállal, döngetheted, bezúzhatod; és mondhatod: elfeledem, mim voltál, mid voltam... mim voltál, mid voltam, mit adtál, mit adjak! - csak feküdni vérben, a földre omoltan, függni, mint a lámpa, megbékülve, holtan... üres a szoba és tárva az ablak.

Elgondoltad?

Egy gondolat... egy lépés... Ebben a költőben egybeömölve gomolyog élet és halál. Mult és jelen. Halott nővér és élő szerelem arca.

Holt hugom arca,
Holt hugom ismeretlen arca
Kisértett ma egész nap.
S hátad mögött most
Ahogy elnézem nyakad ívét
S te hirtelen
Fölvetett fejjel a tükörből
Felém mosolyogsz ijedten:
Ez az arc, ez az arc, ez holt hugom arca.
Én láttam már egyszer ezt az arcot.

Az első nász arca. Akkor volt ilyen az arcod! «Óh, bűnös gondolat a lélek mélyén, ha eltemetve már akkor is élt?» Mióta élünk?

Az Úr kertjében. Testvérek: ketten.

S mind ami utánunk s mind ami utána
Jött, mind az egész világ,
Évmilliókon át,
Mind ebből a nászból... Úgy nézz a fiunkra.

Úgy nézz és fuss.
És fuss és fuss ma előlem,
Hogy össze ne marjam az arcod,
S örök bünöm ősokát:
Hogy le ne szakítsam az élő
Lélek mulandó maszkját
Rólad. Fogammal. A húst.
Menekülj.

Szerelem: a teremtés pillanatától a bűn kétségbeeséséig... házasság: a bűnbeeséstől évmilliókon át a Föld benépesüléséig... élet: a születéstől a gyilkos gondolatig... Ez a költő a Föld évmilliós korszakain át szereti az asszonyt s ha kihül a szobája, a Földről eltünik az emberiség.