Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 4. szám

MINDSZENTI ISTVÁN: PÁNI SIPON

Be kicsi végzet árnyában szorongok:
be kicsi gondok a köznapi gondok.

Görnyedt valómra be kis terhet mérnek
kis gondjai ruhának és kenyérnek.

Kicsiny a nyütt erő, kicsiny a csonka
mihaszna munka. (Áldatlan a munka!)

Kicsiny a mult, melyből küzködve jöttem -
kicsiny maradt az élet körülöttem.

...Kicsiny a szó, a szó, mely kopva vásik,
hirdetvén e nyomort, ez óriásit -

e nyomort, mely nem enyém, nem a másé,
mely nem a percé, nem az elmulásé,

tul minden sorson, s minden emberöltőn:
e minden élők nyomorát e földön!

...Egy hang vagyok, mely sápadtan süvit csak:
egy fuvolája a hétágu sipnak -

egy vézna hang, mely elvegyül a rajzó
hangok között, ha feltör mind e jajszó:

ha nyügös lelkek sirják, ha alélva
vajudó lelkek lehelik, ha béna

állati lelkek dadogják, ha földbe
gyökérzett lelkek álmodják nyöszörgve

ha barmok bőgik, és ha erdők zugják -
...Pán ajkán zengő, páni nyomorúság!