Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 4. szám
Be kicsi végzet árnyában szorongok:
be kicsi gondok a köznapi gondok.
Görnyedt valómra be kis terhet mérnek
kis gondjai ruhának és kenyérnek.
Kicsiny a nyütt erő, kicsiny a csonka
mihaszna munka. (Áldatlan a munka!)
Kicsiny a mult, melyből küzködve jöttem -
kicsiny maradt az élet körülöttem.
...Kicsiny a szó, a szó, mely kopva vásik,
hirdetvén e nyomort, ez óriásit -
e nyomort, mely nem enyém, nem a másé,
mely nem a percé, nem az elmulásé,
tul minden sorson, s minden emberöltőn:
e minden élők nyomorát e földön!
...Egy hang vagyok, mely sápadtan süvit csak:
egy fuvolája a hétágu sipnak -
egy vézna hang, mely elvegyül a rajzó
hangok között, ha feltör mind e jajszó:
ha nyügös lelkek sirják, ha alélva
vajudó lelkek lehelik, ha béna
állati lelkek dadogják, ha földbe
gyökérzett lelkek álmodják nyöszörgve
ha barmok bőgik, és ha erdők zugják -
...Pán ajkán zengő, páni nyomorúság!