Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 2. szám · / · ILLYÉS GYULA: SZÜLŐFÖLDEM
Cece és Sáregres közt fekszik ez a magányos kocsma,
A malom mellett; ide jöttem be estefelé én,
Kifárasztott az út: szünetlen fecsegtem
Az útszéli verebekkel a szárnyas gondolataimmal -
- Mit jöttök egyre vissza! hagyjatok engem, repüljetek el,
Ha hideg is az ég!... Szívem nem lehet örök fészketek -
Hess, tovább! - De ők visszaszálltak, lármáztak, csiripeltek,
Zsibongó madársereggel nyitottam be az ajtón
Egyedül ültem a félhomályban; madaraim
Lángoló szárnyuk verdesték, égtek, rikoltoztak,
De hogy megitattam őket három pohár friss aranyszin borral
Elaludtak sorra, tüzük sorra kialudt
Sokáig őriztem őket mozdulatlanul merengve a sötétbe
A csend engem is elaltatott néha
S ekkor elvétve, mint alvó gyerek gügyögését
Halk csipogást hallottam, apró, elfojtott zokogást.