Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 24. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · ÚJ SUGARAK

ÚJ SUGARAK
Méray-Horváth Károly könyve Athenaeum-kiadás
I. Illés Endre

Célkitűzéseivel, eszközeivel, méreteiben a nagy regény köntösét ölti magára Méray-Horváth Károly könyve: az Új sugarak.

A nagy regény, - ahogy a háború előtt elképzelték. Abban a formájában, amely nemcsak a mai ízlés előtt kissé divatjamúlt már, de a maga idején is teljesen hamisan értelmezte a nagyságot: az irodalmi alkotás monumentális méretei helyett az irodalmonkivüli cél és eszközök akromegaliáját valósítva meg. Ez a műfaj annak a racionális gondolkozásu, technikai fejlődésében mindgyorsabb ütemű kornak volt a kedves olvasmánya, amely az amerikanizálódás tegnapról-mára szerzett kultúrájában a regényt is, akár a felhőkarcolót, tömegek számára építette. A fizika, a kémia esedékes, új felfedezéseivel voltak terhesek az eljövendő napok, a nagy mechanizálódásban az egyéni élet mindinkább háttérbe szorult, a tömegek lélektana kezdte foglalkoztatni az embereket. S a cementnek és vasbetonnak ebben a tipikusan romantikátlan korában kivirágzott a technikai romantika kék virága. Más tömegekkel ugyan, mint az Hugoé más hősökkel, mint Vignyé, más hagyományokkal, mint Scotté, más atmoszférával mint E. T. A. Hoffmanné. De ez is romantika volt. A múlt nem érdekelte. A jelent lefoglalta a naturalizmus. A kor életének súlypontja a jövőre esett: a háborúelőtti romantikus nagy regény is a jövőt hasította ki a maga területéül. Soha meg nem valósult s szánalmasan túlhaladott technikai csodák utópiáit csillogtatta fel.

A magyar könyvpiacnak két ilyen nagy - békebeli elgondolással nagy - regénye volt: Kellermann Alagútjának fordítása s Méray-Horváth könyve, az Amerika Caesarja.

Az utópia azonban, hacsak nem száz-százalékos irodalmi alkotásban konzerválódik, méghamarább hervad, mint az aktualitás. Annak az elmúlt kornak a napjai, mint történelem, még érdekelnek. De azoknak a napoknak az utópiái mélyebbre süllyedtek már, mint tenger alá került világok, amelyeknek harangszava legalább viharban zúg fel néha. Az emberi képzelet nagyon rövid időre tud csak az élre törni. Az élet csakhamar befogja s messze-messze elhagyja azután. Az elképzelésnél mennyivel mélyebb-szélesebb medret vájtak maguknak az események.

Azóta igazán eljött a nagy regények kora. Ezek a nagy regények azonban nem utópiát, hanem szintézist adnak. Nem jövőt, hanem a multat. Nyersanyaguk a valóság. Hatalmas építőköveiket az idő faragta ki. S oly magasságokba lendülnek, ahová csak a líra hevülete viheti fel az írót, akinek ma a történettudós adatgazdagságával, a szociológus átfogó kritikájával, a bíró pártatlanságával kell ítéletet tartania - önmaga s kora felett.

Ma kissé irodalmi anakronizmusként hat már egy regény fokuszába új fizikai felfedezéseket állítani, az a lelemény is nagyon tegnapi már, amely a rettegett sugarak megszerzése körül dúló harcokat bonyolítja, s nem érezzük fokozásnak azt sem, hogy Méray-Horváth nem is egy, hanem egyszerre három sugárfajtával akarja az örök békét kiharcolni.

Első sugara harminc kilométernyi körzetben felrobbant minden lőszert, a második háromszáz kilométeres hatótávolsággal a biztos halált ontja, míg a harmadik végig az elpusztult Európán megindítja az életet.

Mert a mai Európa elháríthatatlan végzete - Méray-Horváth s kissé Spengler szerint is - a pusztulás. A romokon azonban a béke s a munka új kultúrája indul meg. Ugyanakkor Amerikában is meginog a kapitalista világrend. De a tengerentúli földrész kálváriája csak most kezdődik. Körülbelül oly korszaknak néz elébe, amilyen az európai középkor volt.

Az elméletek és események egymásbaszövésénél sok ugyan az ellentmondás, a homály, a hézag, mégis imponáló a polihisztornak az a mindenhol otthonos tudása, amellyel Méray-Horváth regénye anyagát összehordja. Elmagyaráz új kémiai s fizikai felfedezéseket, tetszetős társadalomelméleteket állít fel, bemutatja a pszichoanalízis lényegét, kitér Spenglerre is, stb. stb. Mindezt azonban a problémák oly végső leegyszerűsítésével teszi, hogy módszere néhol veszedelmesen emlékeztet már azokra a népszerű kis füzetecskékre, amelyek hangzatos reklámmal igérik: «Egy óra alatt megtanul franciául».

Megbecsülendő ambicióval s nem éppen dilettáns eszközökkel tör Méray-Horváth a célja felé. Ezek az eszközök s ez a cél azonban, ha nem is irodalomellenesek, valahogy irodalmon-kívüliek.