Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 24. szám · / · LESZNAI ANNA: ASSZONYDALOK

LESZNAI ANNA: ASSZONYDALOK
2.

Ki értett meg! Némbert az ért csupán,
Ki almát szed az élő almafán;
Szólást a szöllőn, csengést a barackon
Az emberajkak csókja kell fakasszon.

Ki érint, ért - ki édesit, megérlel,
Ki megráz és ki f elemel: az ér el -
Érteni engem hiába akarnál,
Ölelő kar a szónál s az öl bölcsebb a karnál.

Ember te kósza szellő, szellő a biztos ágon,
Kicsinyke szemnyi himpor óriás örök virágon,
Te akkor teljesülő ha belém mulni készen
Véreddel töltöd vérem és betöltesz egészen.

Akkor képedet hordom és alakod kiváltom,
Ajakká vállott testtel a te neved kiáltom,
Akkor hordozlak téged, akkor szolgállak téged,
Boldog bölcsőd és kerted és biztos menedéked.

Szolgáló szeretőből magasztallak fiamnak,
Tápláló dus tejemmel apát termek magamnak,
Apát termek magamnak, uj Istent a világnak,
Ezernyi kósza himport ezernyi várt virágnak.