Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 23. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Kosztolányi Dezső: EMBEREK, NE SÍRJATOK!...

Kosztolányi Dezső: EMBEREK, NE SÍRJATOK!...
(Reményi József regénye)
II.

Reményi József keresztül-kasul ismeri Amerikát. Nemcsak a mázát és jelképét, hanem belső mivoltát, mozgató erőit is. Miután közzétette elbeszélés-kötetét, az «Éjféli madarak»-at, kikerült a yankee-k közé, amerikai állampolgár lett, dolgozott, tisztes és becsült nevet szerzett közöttük s oly kitünően megtanulta nyelvüket, hogy egyforma könnyedséggel és készséggel ír angolul és magyarul. Évekkel ezelőtt megjelentette «Jó hinni» című finom regényét, melyben serdülő éveinek megindító emlékeit idézi föl. Ez a regény a Vidéki Városban játszódik le. Hőse Barth János, egy álmodozó kamasz, ki tele emberszeretettel, rajongással, a jó és szép hitével, nem tud elhelyezkedni a mindennapi életben. Mostani négykötetes, nagyszabású regénye az Amerikai Városban pereg le. Ismét találkozom Barth Jánossal, akit ezúttal John Barthnak neveznek. Egy bankban körmöl, elveszi skót lakásadójának leányát, Wooten Bettyt, az asszony üzletért hajszolja, erre áruba bocsátja becsületét, italcsempésznek csap fel, vagyont szerez, de hamarosan elválik feleségétől. Távolról, szomorúan részt vesz az ottani «Vak Bottyán Egylet» életében is. Folyton hazagondol. Egy olyan Magyarországra, mely «talán nincs is». Talajavesztett, gyökértelen, egyáltalán nem amerikai. Amikor végre megvalósul régi vágya és évek múltán a honvágy sarkalására Európába jön, a Vidéki Városba, egy megváltozott, majdnem idegen környezetet lel, idegen embereket s akkor ráocsúdik arra, hogy már nem is európai, már európai sem lehet. Visszautazik Amerikába és ott csüggedt megbékéléssel végzi napi teendőit, magyar munkásokat oktat angol szóra, magyar nyelvtant ír nekik. A mese, mint minden regénymese, csak ürügy arra, hogy közvetve és sejtető érzékletességgel kifejtse mondanivalóját, melyet értelmi szókkal úgy fognék egybe, hogy mi a visszahatása az amerikai életnek egy európai lélekre. John Barth azonban egészen olyan, mint Barth János, vagy Barth Jancsi. Minthogy több, nemesebb, igazabb, egyenesebb, mint társai, nem találja helyét sem itt, sem ott, sem az ó világban, sem az új világban. Egyszerűen «nem ebből a világból való».