Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 21. szám

SZÁSZ ZOLTÁN: A HÁBORÚ UTÁNI IRODALOM SZELLEME

Idestova tíz éve, hogy a világháború befejeződött s megkezdődött az a korszak, melyet háborúutáninak neveztek el. S bár kezdetben úgy az elnevezéseket osztogató irányító szellemek, mint az állapotokat elszenvedő átlagemberek azt remélték, hogy ez a háborúutániság rövid nehány éves időszak lesz, a viszonyok úgy fejlődtek, hogy immár majdnem tíz éve tart. S ami szintén hozzájárult a helyzet e váratlan alakulásához: az az aggodalom is itt-ott fel-felborong, hogy ez a háborúutániság nem egy véglegesnek nevezhető európai konszolidáció nyugodtabb vizeibe fog torkollani, hanem egészen észrevétlenül a háborúelőttiség szintén nem túlságosan varázsos jellegét fogja magára ölteni. Persze ezt a nevet majd csak később kaphatja meg, de hogy elnyerje, azt temérdek hatalmi góca és erőmezője az európai civilizációnak nyilván szeretné.

Talán ez is ösztönöz arra, hogy a háborúutáni szellemi zavarnak és összevisszaságnak, most, amikor a lehiggadás, ha talán csalóka jelei mégis jelentkeznek, nehány felfedezhető irányító elvét, küzködő tendenciáját és jellemző vonását keressem. Mert bármilyen khaotikusnak tüntek is fel ezek az évek, mégse lehetetlen szellemi tér- vagy legalább is tájképüket nagy vonásaiban felvázolni. A khaosz gyakran csak olyan fokú mozgó bonyolultság, melyet különösen nehéz áttekinteni. Olyan formulázásokra persze, melyek a végérvényesség igényével lépnek fel, nem törekszem s a részletekbe menő, kimerítő jellemzésnek még vágya sincsen bennem. Madártávlatból felvett tájkép ez, melyet a tájnak még mindig tartó ingása s a fölötte húzódó felhők természetesen itt-ott elmosódottá és hézagossá tesznek.

 

Támadt-e egészen új szellemiség a háború után?

Szellemtörténeti korszakfordulók

Helyzetkép a háborúutáni szellemi életről

Iskolák és jelszavak

Meghalt-e a l'art pour l'art?

Pszihológizmus, analizis és szintézis

A háborúutáni emberiség két nagy élménye

Az időérzés túlsúlya és a formaellenesség

Az intuició és intellektuálizmus egyensúlya

Végezetül - döntő az egyéniség!