Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 20. szám · / · MISSIK ENDRE: ÍRNI

MISSIK ENDRE: ÍRNI
5. Egy állomást keresek

Mintha a kondenzátort forgatnám
végigsuhanva a hallható világon
a rengeteg nyitott és zengő torok fölött
megpihenve néha egy pillanatra
(itt Verdi-opera, ott jazz, amott
egy lágy és langy olasz dal sóhaja,
majd tréfás veszekedők, vígjátéki hangok,
egy vers utolsó szavát hörgi valami német
a háttérben egy félhomályos zongorával ...)
és dühömben tovább rohannék
a zengő világ felémhajított
hangpányvái elől - mind engem akar,
az egész világ rámveti magát, bús fülembe
ordítva vásári zűrzavarát -
s mégis érezve, hogy valaki nekem is beszél
ebben a pillanatban - rohannék
és tapogatódznék: ki szól hozzám a földön?

Úgy tünik most, mikor a lelkem
igazgatom tétova és lázas kezekkel -
az elragadtatás hangjait keresem,
szaladok a piszkos cukortól és hazug
keserüségek tolakvó ízét elkivánom,
nem kell már a szelíd mosoly, enyhe bánat,
el minden ismert táj fölött rohanva,
az elragadtatás hangjait keresem:
mi zeng olyat, aminek még sírni tudnék!
s rohadt húrok fölött, avas hangok elől
menekülve szállok az ismeretlen
varázs fölé, hogy ott megigézve
és zsibbadozó szárnyakkal, részegen
megváltó könnyeimnek utána
zuhanhassak egy új feledés vizére.