Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 10.szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: BARTALIS JÁNOS

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: BARTALIS JÁNOS
III.

Tessitori Nóra a kötetet bevezető előszóban azt vitatja, hogy Bartalis annak idején nem ismerte Walt Whitman-t, elszigeteltsége folytán nem szerezhetett tudomást a szabadvers magyar úttörőiről, mindenekelőtt Füst Milán tömör, megrázó, öntörvényű költeményeiről, melyekkel megelőzte korát. Bizonyára így van. Ez a székely fiú apácai, alsókosályi szegényes magányában tényleg csak a lelke parancsára írogatta különös verseit, csak ösztönös mondanivalója tágította ki, vájta meg formájukat. De ha olvasta volna is elődjeit, érdeme akkor se volna kisebb. A szabadvers voltaképp régibb, mint a kötött. Maradandót alkotni akármelyikben egyaránt nehéz. Hány kötet verset írnak az ütem szabályos kattogásával, mely mindörökre próza marad s hány szabadvers születik, mely már fogantatása pillanatában elcsépeltebb, mint bármelyik rímes kabaréversike, mert hiányzik belőle a szesztartalom, az az önkívület, mely a költeményt költeménnyé teszi. Hiába vannak készen a külső keretek. Mindegyiket föl kell fedezni, újjá kell alkotni annak, aki hozzájuk nyúl.